Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - SELMECZI LÁSZLÓ: Jászok a magyarok, különféle etnikai elemek a jászok között
a Magyar Királyság Kárpátok övezte területeire. Vagy Bejbarsz népének, vagy Kötöny maradékainak menekülésével jellemezhető nyugatra irányuló migrációs folyamat eredményeként jelentek meg a jászok időlegesen Moldvában és Havasalföldön, valamint a Jászságban, s feltehetően ugyanennek a folyamatnak a következtében keletkeztek a Pilis, Komárom és Bars vármegyei településeik is. A jászok, a kunokhoz hasonlóan, a királyi hadseregben vállalt katonai szolgálatuk fejében jutottak földhöz. Az ún. második kun törvény értelmében szállásterületüket még IV. Béla idejében jelölték ki, amelyet az 1279-ben kiadott rendelkezés megerősített. A földadományhoz mint communitas jutottak, a földet mint közösség birtokolták, saját jogszokásaikat érvényesítve a felosztásnál. A jogokat, amelyek a kapott területhez, a koronabirtokhoz kötődtek az azon élők közös kiváltságaként, szintén együttesen kapták. Ilyen privilégiumokkal ők személyükben, a később megnemesített kapitányi családok kivételével, nem rendelkeztek. A jászok letelepítésével keletről nyugatra tartó migrációjuk, amely egy egész népcsoportot érintett, lezárult. Magyarországi történetük során minden, őket érintő, további migrációs esemény részben a feudális társadalomba és gazdaságba történő beilleszkedésükkel, részben a magyar történelem őket is érintő eseményeivel kapcsolatos Migrációs jelenségeket figyelhetünk meg a Jászság területének kialakulása során is. A jászoknak adományozott föld nem volt homogén összefüggő terület. Hogy nagyjából egységes legyen, azért sokat kellett tenni királyainknak. 13 .A második kun törvény világosan felsorolja, hogy a IV. Béla által adományozott földterület csak részben volt királyi vagy királynéi birtok. A betelepülőknek adományozták a szolgálónépeknek és örökös nélkül meghalt nemeseknek azokat a földjeit is, mégpedig összes tartozékaikkal és haszonélvezeti jogaikkal (erdők, kaszálók, halászóhelyek), amelyek településeiken belül találhatóak és jog szerint a király rendelkezik velük. Nekik adományozta a király a nemeseknek és várjobbágyoknak a tatárjárás idején néptelenné vált, üresen álló földjeit, amelyek nem bírtak haszonélvezeti jogokkal, és amelyekért tulajdonosaiknak igazságos árat vagy megfelelő értékű cserét ígért. Azonban a monostoroknak és az egyházaknak a Jászság területén található birtokai és rájuk vonatkozó jogai a törvény szerint semmilyen formában nem sérülhettek. Ugyancsak nem képezték adományozás tárgyát, azaz a törvény szerint nem válhattak a Jászság részévé a nemesek és várjobbágyok gyümölcsöző haszonélvezeti jogokkal rendelkező üres, valamint benépesített földjei és falvai. 14 A betelepített jászok törekvése egyértelműen arra irányult, hogy lehetőség szerint minél több üresen álló földterületet megszálljanak és birtokoljanak, s ha lehetőség adódik rá, elbirtokoljanak. 13 MÁLYUSZ Elemér, 2002. 197. 14 Kun László Emlékezete, 1994. 135-136.
