Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - MADARAS LÁSZLÓ: Népmozgások az Alföldön a VIII-IX. században

a magyar honfoglalás koráig használatban lévő sírmező,

15 legkorábbi szakasza a VIII. század legvégén, vagy a IX. század első évtizedeiben indul, s a leletanyag alapján, akár egy Alföldről áttelepülő közösség is nyithatta. Mindezek után könnyen beláthatjuk, hogy a fenti alig másfél évtized eseményei milyen jelentős népességváltozással, népességmozgással, népességpusztulással járhattak. Megítélésünk szerint ennek lényegét talán Tomka Péter fogalmazta meg legpregnánsabban: „Az avar kori népcsoportok továbbélésének lehetőségét (azaz azt az állítást, hogy ez a népesség, legyen bármilyen eredetű, bármilyen nyelvű, és bármilyen tarka, nem halt ki a 9. század folyamán, hanem utódaik - a biológiai utódaik! - megérték a magyar honfoglalást) soha senki nem tagadta kategorikusan. A kérdéses a mennyiség és a minőség - valamint a részletek, amiben mint tudjuk, az ördög rejtezik".

16 Magam egy korábbi dolgozatomban hasonló álláspontot fogalmaztam meg.

17 Valóban a mennyiség és a minőség a kérdés! Mindezt néhány példával szeretném érzékeltetni. Szeged és környéke mint az közismert az egész avar kor folyamán sűrűn lakott vidék volt. Kürti Béla a Szeged város történeti monográfiájában a korszak leleteinek elemzése után az alábbiakban vonta meg kutatásának tanulságait: „Szigorúan vett tipológiai alapon elképzelhető, hogy a Szeged környéki avar temetők egyes tárgyai a IX. században kerültek földbe.... (A makói és a szegedi járás avar temetőiből 36 darab ilyen tárgyat tartunk számon, ami korántsem mutat erős IX. századi továbbélésre.

18 Egy másik terület - Szarvas és környéke - temetőit Juhász Irén tárta fel. Ezek nagy, általában több száz sírós sírmezők. A 68. számú lelőhelyen 422 sírt talált. Az ásató az alábbiakban értékeli a IX. századi temetkezéseket: „... A fentebb elmondottakból kitűnik, hogy egy közepes nagyságú temetőnek a legkésőbbi időszakát képviselő néhány család, kisebb-nagyobb létszámmal élt a közeli telepen, akiket már a IX. században temettek el, túlélő utódaik elhagyták a falut. Ezek a kései sírok minden esetben a temető szélén helyezkednek el, és bennük jórészt idős korban elhunytak feküdtek.

19 Nem fogunk más eredményt kapni akkor sem, ha egyes kései griffes-indás tárgyak elterjedését vizsgáljuk. Ezt tette Szalontai Csaba, amikor a HohenbergZáhony típusú övgarnitúrákat vizsgálta. Azon túl, hogy ezek a tárgyak nem egy esetben nem köthetők griffes-indás etnikumhoz, az Alföldről mind összesen hat lelőhely egy-egy sírjából ismeretesek (Szarvas, Szeged-Öthalom, Székkutas15 KÖLTŐ László-SZENTPÉTERI József, 1996. 16 TOMKA Péter, 1997/1..74. 17 MADARAS László, 1993, 27. 18 KÜRTI Béla, 1983. 216. 19 JUHÁSZ Irén, 1993. 138-139.