Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - HALÁSZ PÉTER: Székelyek migrációja Moldvában

moldvai magyarság pedig esélyt kapott a megmaradásra. Hiszen a menekülteknek csak egy része költözött fel Moldvából Bukovinába. Az 1760-1770-es évek székely exodusa megadta a kezdőenergiát, beindította a moldvai csángómagyarok körében a szinte robbanásszerű szaporodást, s annak nyomán a belső migrációs folyamatot, ami azóta is tart. Valóban csak a folyamat elindításáról van szó, hiszen a moldvai magyarság jelentős számbeli gyarapodásáról aligha beszélhetünk.

5 Hányan lehettek a XVIII. századvég székely menekültjei? Háromszáz családról tudunk, akik már az 1760-as évek elején, a határőrszervezés kezdetekor elbujdostak. Ezernél valamivel többen lehettek, akik 1764. januárjában elmenekültek, s nem fagytak meg a télbe dermedt Kárpátokban. Azután akik az osztrákok által felállított „bűnvizsgáló" bizottság - a „criminalis comissio" - elől menekültek el, majd akik bujdosó hozzátartozóik után eredtek? Akárhogy is számolunk, néhány - talán négy-öt - ezernél nem lehettek többen. Persze ha a közölt táblázatra pillantunk, és azt látjuk, hogy 1744-ben mindössze 5500 volt a moldvai magyarok (katolikusok) száma, akkor már másként kell megítélnünk annak a párezer székely bujdosónak a moldvai magyarság sorsában betöltött szerepét. A madéfalvi vérátömlesztéssel csaknem megduplázódott a moldvai magyarság lélekszáma. Másfelől tudnunk kell, hogy ezzel a néhány ezernyi betelepülővel gyakorlatilag be is fejeződött a székelység nagyobb mértékű moldvai bevándorlása. Ezt követően már csak elvétve, alkalmilag és helyileg is elszigetelten költöztek át a székelyek a Kárpátokon. Tudunk még a XIX. század elejének székelyföldi éhínségei idején történt bevándorlásról, az 1849-es szabadságharc leverésének menekültjeiről, az 1920 utáni kisebb és az 1960-1970-es évek nagyobb munkaerő vándorlásairól, de ezek XX. századiak már nem Moldva népi magyarságát, sokkal inkább a városi magyar munkásság, esetleg az értelmiség számát gyarapították. Madéfalva óta tehát számottevő befelé irányuló migrációra nem került sor. Az elindított folyamat, amit a Moldvába került és ott szaporodásnak indult magyarság belső elhelyezkedési migrációjának nevezhetünk, igen jelentősen meghatározta a csángómagyarok XIX-XX. századi sorsát és életét. MOLDVA MAGYAR NÉPESSÉGÉNEK BELSŐ MIGRÁCIÓJA A téma érdemi kutatását alapvető hiányosságok nehezítik. Az 1860-a éveket megelőzően nincsenek romániai statisztikák, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy akkor Románia még nem létezett. A Török Birodalomhoz tartozó Moldvai Fejedelemség nyilvántartásai, ha voltak is, a jászvásári levéltár XIX. század elejei leégésekor megsemmisültek. A területi levéltárak anyagai nincsenek feltárva. 5 IMREH István, 1994. 25.