Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - ERDÉLYI ISTVÁN: Évek, utak, mozgások az Alföldön

ERDÉLYI ISTVÁN RÉVEK, UTAK, NÉPMOZGÁSOK AZ ALFÖLDÖN A X-XI. SZÁZADBAN Arra a célra, hogy valamelyes fényt deríthessünk régészeti alapon a jelzett évszázadok népességének mozgására, vagy egyáltalán jelenlétére az adott térségben, először létre kellett hoznunk az ismert korabeli temetők katalógusát. Egyéni vállalkozásként - habár nem minden előzmény (Fehér és munkatársai 1962) nélkül - ezt 2002-ben sikerült publikálnunk (Erdélyi 2002). Jegyzékünk azóta némileg bővült és nem is egy hibáját sikerült kiküszöbölnünk magunknak és néhány hozzászóló - bíráló segítségével (Trugly 2003, Makkay 2004, Bíró 2005). A temetők térképe és önmagukban a lelőhelyek korántsem mutatnak egyöntetű képet. A kétségtelenül egyedülálló sírokon kívül a honfoglaláskor és a vezérek kora temetői sok közös vonással is rendelkeznek az eltéréseik mellett. Szinte kivétel nélkül mind nem halomsír jellegűek, de emellett néhány esetben csupán régebbi kurgánokba temették el az elhunytakat, mintegy jelezve azt, hogy volt igényük korábban, még odakint a keleteurópai steppéken arra, hogy a sír felett halom emelkedjen. Jellemző az is, hogy általában a homokos halmokat választották ki temetkezési helyül, de ha a környéken nem volt ilyen, akkor más talajú domb is megtette (a talajtípusok és a növényzet szempontjaira a honfoglalók gazdálkodása nagyon ügyelt, erre már Bálint Csanád is felfigyelt 1980). 1850-ben még 2,8 millió hektár gyepterület volt a Kárpátmedencében (Kelemen 1997). A különböző, a honfoglaló magyarok által is tenyésztett állatfajták azonban különféleképpen hasznosították azokat. Ez megkövetelte tőlük a terület igen alapos ismeretét és tervszerű használatát a legeltetés során. Ma már, de az elmúlt két évszázadban is, amióta csak folyik honfoglalóink sírjainak a kutatása - keresése, nyilvánvaló, hogy hosszabb időre szánt sírjeleket őseink nem alkalmaztak. Ami a betemetett sírgödrök felett volt, az nyilvánvalóan fából lehetett. így aztán ez is erősen befolyásolja a mai helyzetképet, mert felszíni jelek alapján nem lehet felkutatni a temetőket. A véletlenül történő rábukkanás szinte minden esetben súlyos károsodással jár, azaz több-kevesebb sír mindig el is pusztult. Az elpusztult sírok számát csak becsülni lehet. A szóbeli forrásokra támaszkodó feljegyzésekben szereplő kifejezéseket: néhány, több, avagy sok sír - lehet ugyan számszerűsíteni (akár pl. 5, 10, 15 sír), és ez valamit segíthet a statisztikai számvetésben, de a hibalehetőségek jelentősek. Ezt a számvetést ma-