Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - KLAMÁR ZOLTÁN: A fűszerpaprika termesztése és a növényhez kötődő piaci kapcsolatok a Dél-Alföldön

5 pár köves malmot, Dénes Márk és Artúr 7 pár köves malmot.

13 A felvásárló és feldolgozó kapacitások 1926-27-re kialakultak.

14 A falvakban és a városban a parasztgazdaságok a két háború között, és azt megelőzően is foglalkoztak paprikatermesztéssel, azonban soha nem volt olyan jelentős helye a kultúrának a földművelésen belül, hogy más kultúrákat kiszorítson a termelésből. Adorjánon „Régebben nem olyan túl sok paprika vót itten. Azt nem lehet mondani, hogy de milyen sok vót. Mer ugye ez a Szabó Pista bácsi, aki nagy termelő vót, no, őneki vót egy egész lánc paprika. Azután csak olyan kisebb darabok, de nem olyan túl sok vót." (Kávai Ágoston, 1926. Adorján) „Hát vót abba az időbe dohán, paprika, minden. Még répává is vergődtünk. Úgyhogy vót 2 hold paprikánk is, meg vót 3 hold répánk is elejibe. Míg itthon vótunk mindnyájan." (Papp András, 1943. Kishomok.) „Vót 10 mérés paprika, dohány 12 mérés. Hun, hogy sikerűit." (Dobó Imre, 1908. Magyarkanizsa) „Paprika is, meg dohány is vót, vót amikó 12 mérés vót." (Szélpál Ilona, 1923. Horgos) Az adatközlőinktől idézettekből nem tűnik ki, de a beszélgetések során elmondták, hogy egy évben, csak egy féle ipari növényt termesztettek. Martonoson azt tartják, hogy a falu előbb kezdett paprikával foglalkozni, mint Horgos. Azt sem értik, hogy az állami paprika feldolgozás központja miért Horgos lett.

15 A XX. század első és második évtizedében a magyarkanizsai agrárszegénység folyamatosan húzódott el a városból.

16 Ennek a gazdasági gyökerű, kényszer migrációnak az eredményeképpen jutottak el a vidékről a dél-bánságba a fűszerpaprika termesztő lakosok. Fejértelep az eddig ismert legdélebbi település ahová a szegedi gyökerű termesztési kultúra eljutott. A Deliblát homokján ők honosították meg a növénytermesztést, aminek hagyományával még napjainkban is talál13 Bálint Sándor adatokat közöl a vidék paprikamalmairól. Az adatokban vannak eltérések, mivel sem Bálint Sándor, sem pedig Katona Pál nem jelöli meg pontosan forrásait, így azt valószínűsítjük, hogy az adatközlők emlékezetére hagyatkoztak. Bálint Sándor nem is tehetett mást, hiszen a kutatás idején még nem használhatta a jugoszláviai levéltárakat. Szerinte az alábbi paprikamalmok üzemeltek a két világháború között az általunk vizsgált területen: Horgos (Felsőbácskai Malom 8 kopár, Villanyfeldolgozó Szövetkezet 16, Dénes Testvérek 9, Molnár János 6, Merkur Rt. 9, Vass Sándor 10 kopár) Martonos (Rosenberg Testvérek 6, Burger Arthutné 8) Magyarkanizsa (Pósa János 2, Losoncz János 1, Palotás János 3) Adorján (Bábinszki 2)" BÁLINT Sándor, 1962.123-124. 14 Katona Pál kéziratos gyűjtése. A Zentai Múzeum Kézirattárában, jelzet nélkül. 1962. 15 A martonosiak lényegében azt fájlalják, hogy a szocialista fejlesztések nem az ő falujukba kerültek. Az 1990-es években három paprikaszárító és feldolgozó üzem is épült Martonoson, Telek Istváné, Bite Istváné és Haj din Du§koé. Mindegyik üzem több embert foglalkoztat és a feldolgozás mellett felvásárlással is foglalkozik 16 A városi szegénység népmozgalmi adataira vonatkozólag lásd KLAMÁR Zoltán, 2006. 15-16.