Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - CSOMA ZSIGMOND: Erdélyi gyümölcs az Alföldön

dik, hogy a meggy a XVII. században már elterjedt ezen a vidéken. A legnagyobb hírnévre mégis az ozsdolai és a haralyi meggy és cseresznye tett szert. Ozsdola Felső-Háromszék híres faluja. Hírnevét elsősorban az itten megtelepedett Kun családnak köszönheti, akiknek valamikori híres kastélya nem csak jeles hazafiakat termett, de csaknem valamennyi erdélyi főúr megfordult itten. A Vráncsáig benyúló hatalmas erdőhatárának köszönhetően az ozsdolai híres deszkát szintén szekerekkel szállították Brassó és Moldva piacai felé. Ozsdola hasonló hírességre tett szert meggyével és cseresznyéjével is. Benkő József az 1778-as Transsilvania speciálisában már emlegeti az ozsdolaiak híres zselnicemeggyét „nem kicsiny Banhin-féle bogyóval, amelyből bőséges termést szednek le, s a lakosok olcsó áron eladják mint ennek a vidéknek az eledelét^ Ozsdola ropogós, jó ízű cseresznyéjéről 1820-ban emlékeztek meg a falusiak a Cziráky-féle urbariális összeírást végző biztosoknak, kiemelve, hogy „bővséges cseresznyés kertyeink vannak helységünkben." Orbán Balázs, aki egyébként a gyümölcstermesztésre és a jellegzetes élelmiszerek ismertetésére nem sok hangsúlyt fektetett, Ozsdola ismertetésénél szintén megemlítette e gyümölcsöt: „Határa kopár, terméketlen, de terjedelmes kertjeiben nagyon sok gyümölcs, főként sok cseresznye terem. Gyümölcséréskor aztán büszkék és rátartok is az osdolaiak, s ha valaki kérdi, hogy hová való, büszke hangnyomattal feleli: Osdolai, há mét (hát miért) kérdi. Ha pedig cseresznyeszedés után kérdik, alázatos hangon mondja, hogy Osdolán nyomorkodom; legalább az osdolaiakkal ingerkedni szerető más falusiak ezt így adják elő." A híres gyümölcs értékesítése nem volt nehéz feladat a falusiak számára: a deszkával, ozsdolai gyémánttal szekerező kereskedők elvitték azt Brassóig és Moldváig is. De mégis a fő piacozási helynek a csupán néhány kilométerre fekvő Kézdivásárhely számított, amelynek hetivásárain a cseresznyeidényben mindig megjelentek a „cseresnyés Osdola" lakói, amint K. Bogdán Géza, az egyik első gúnynévgyűjtő feljegyezte. A falu lakossága így mindig nagy becsben tartotta gyümölcsöseit. Avagy ahogy egy 1944-es újságcikk ezt megfogalmazta: „Ennek a felsőháromszéki falunak, ott a hegyek alatt, nagy nevezetessége a cseresznye. Ebből él, virágzik a falu olykor-olykor. Ez szab mértéket az egyéni jólétnek s ettől függ, hogy milyen világ van arrafelé,"(Székely Nép) A régebbi fajta ozsdolai cseresznye spontán termő, magról szaporított, viszonylag apró szemű volt, ezért csúfolódtak úgy az ozsdolaiakkal, hogy „egy véka cseresznyének két véka magja van." A meggyeknek szintén van egy helyi, középnagy szemű, a spanyol meggynél kisebb, enyhén kesernyésebb válfaja, amely magról kel, és amelyet a helyi gyümölcsfákról vett oltásokkal próbálnak nemesíteni. A cseresznyét és meggyet frissen is fogyasztották, de ezen kívül elterjedt a lekvárfőzés, a kompótkészítés is a faluban. A friss és eltett gyümölcsöt egyaránt felhasználták meggyes és cseresz-