Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - CSOMA ZSIGMOND: Erdélyi gyümölcs az Alföldön
román vásárlóknak, kiknek ez a nap ünnep is volt. Aszalványt is készítettek a cseresznyéből, amit XVIII. századi adatok is jeleznek. A Bálványosváraljai cseresznye, más néven a Buzgó cseresznye 31 , Kolozs megye északi részén terjedt el és szerzett ismertséget a vidéknek. Az itt termesztett ropogós cseresznyék tulajdonképpen a Germesdoríi óriás fajta, eredetileg német származású fajta, ami mind Bálványos váralján és Magyardécsen is elterjedt. A cseresznye június végén, július elején érik. Több községben Buzgó cseresznyének nevezik, mert a hagyomány szerint egy Buzgó nevű ember hozta az oltógallyakat Amerikából. Gyümölcsei átlag 6-7 grammosak, átmérőjük, 25-26 mm. A gyümölcsök alakja vállas, tompa szívalak. Héjszíne teljes éretten nagyon sötét bordópiros. íze kellemesen édes-savanykás, kifejezetten aromás, kesernyés mellékíze nincs. A gyümölcsök húsa bordópiros, kemény, ropogós, leve is sötét bordó. Magvaváló, magja elég nagy. Fája középerős növésű. Bálványosváralja és környéke kedvező ökológiai adottságú. Az agyagos, pala talajon levő idős fák jelzik, hogy már rég óta termesztettek cseresznyét. A domboldalak olyan meredekek, hogy a szántóföldi müvelésre alkalmatlanok, de a gyümölcstermesztésre kedvezőek. Nem véletlen, hogy a nagymértékű cseresznyetermesztés a megye termésének a felét adja. A meredek oldalakon a gyümölcsfák felkúsztak az erdő övéig, sőt a XVI. századig álló, a táj fölött uralkodó várig, aminek romjait széjjelhordták. Melius Juhász Péter Herbáriuma is említi a cseresznyét Erdélyből, általános gyógyító hatásúként. Bornemisza Anna fejedelemasszony 1680-ban készült szakácskönyve a cseresznyét, hólyagos cseresznye néven számos módon ajánlotta feldolgozásra. „Hólyagoscseresznyét: szedd le az szép piros cseresznyének az szemét. Mosd meg, s főzzed az maga levében. Tedd egy tálba, sajtold meg. Tégy nádmézet belé, hadd főjön, amíg sűrű lészen. Mikor gondolod, hogy formába avagy skatulyába öntheted, ha igen édesen akarod, tégy több nádmézet belé." (172/2). Emellett confectumnak (édességnek) (171/7, 171/19), lekvárnak (172/9), tésztába rántva (164/17), és tortába (169/11) is ajánlotta. Benkő József 1778-ban Erdély leírásánál Kolozs vármegyét, mint gyümölcsben gazdag területet jelölte meg. (94.§) A Magyardécsei cseresznyék 38 közé az alábbi, máig is termesztett régi fajták tartoznak: Vadcseresznye, Fekete arany, Piros arany, Disznódi, Buzgó (Germersdorfi), Rózsa, Elején érő, Májusi, Diódi, Gesztenye, Fehér cseresznye, Kecskecsészű, melyeket Magyardécse, Bálványosvár alj a, Csicsó-Mihályfalva, Almásmálom környékén termesztették. Magyardécset erdőnyi gyümölcsfa borítja: 1946-ban határának kb. egyharmada gyümölcsös. A cseresznyét részben vegyes gyümölcsös-, részben cseresznyéskertekben termesztik. A hegyinek látszó 39 , 37 Leírója Mészáros Márta 38 Leíró: Nagy Anikó, Márton Attila, Gazda Klára. 39 A mezőségi „holt tenger" hullámos felszínéből mintegy 300 méterrel meredeken emelkedik ki. Legmagasabb pontja 665 m.
