Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - CSOMA ZSIGMOND: Erdélyi gyümölcs az Alföldön

Erdély Romániához kerülése és közben a kialakuló új alföldi kertkultúra a végétjelentette a több évszázados nagytáji munkamegosztásnak, gyümölcsszállításnak. A három nagyhatárú alföldi város, a korábbi legelőit feltörve, a szántó és a kertkultúra részére nagy területeket adott át. Nem véletlen, hogy az 1885. évi budapesti országos terménykiállításon, már szemmel látható eredményei születtek a kertekben szorgoskodó gazdáknak.

1 A kiépülő vasúti hálózat és a gyümölcsfelvásárlás révén megváltozott a tradicionális gyümölcsértékesítés, a hagyományos régi erdélyi gyümölcsfajták kiszorulását eredményezte. Az 1895-ös statisztika szerint országosan a szilvafélék vezettek a gyümölcsforgalmazásban, és itt meszsze kiugróan Nagykőrös és Cegléd szerepe emelkedett ki. Ezzel szemben a kertkultúrás tanyásodásban élenjáró Kecskeméten, Szegeden a kajszibarack, illetve az almafélék vették át a szerepet.

2 Eltérés mutatkozott az országos tendenciához képest abban, hogy a meggy ezekben a tanyás központokban a második helyre verekedte fel magát, Szabadkán a kajszifélék foglalták el ezt a helyet.

3 Bár a gyümölcspiacok, gyümölcsvásárok szerepe a XIX. sz. közepétől nőtt, a városi felvásárló, polgárosodó réteg miatt mégsem tudták kielégíteni a városi igényeket.

4 Az alföldi gyümölcshiányra jó példa Kiskunfélegyháza, ahol a város monografikusa azt írta 1882-ben: „A szőlőskertek, mint említettük, telve, sőt némely helyeken tömve vannak gyümölcsfákkal, s mégsem lehet mondani, hogy a gyümölcskereskedés Félegyházán virágzik. Sőt a legutóbbi évekig teljesen csak a városbeli fogyasztásra szorul."

5 1855-ből Galgóczy Károly egyenesen úgy fogalmazott az alföldi gyümölcsszegénységről, hogy : „...gyümölcs dolgában az országnak némelly vidékei gazdagon meg vannak áldva, mások azonban, különösen az alföldi rónaságok igen szerények...".

6 Nem véletlen, hogy az É-D-i és a K-Ny irányú Alföldre irányuló kereskedelemben a gyümölcs meghatározó volt, és jelentős migrációt tartott életben.

7 Kiss Lajos is megemlítette, hogy Tuzsérról, Máramaros-szigetre jártak olcsó almát venni a helyiek, és ezt a románok a vevőnek le is szállították. A tuzsériak innen vitték tovább a Tiszán az Alföld más területeire, Szeged, Szolnok, Szentes vásáraira, a saját maguk megtermelt gyümölccsel együtt. 8 Nádudvarra is erdélyi gyümölcsárusok hordták termeivényeiket, és egy-egy rakomány 1 Vö: NÓVÁK László, 1986. 256. Még legendák is születtek a reklámok hatására pl. a nagykőrösi meggyről. Lásd NÓVÁK László, 2002. 2 Vö: SZŰTS Mihály, 1914. 77. 3 Vö: FÜR Lajos, 1983. 213. 4 Vö: KUBINYI Ferenc-VAHOT Imre, 1854. 38., GALGÓCZY Károly, 1855. 308.; GALGÓCZY Károly,. 1896. 548, 1896.308. 5 SZERELEMHEGYI Tivadar, 1882. 218. 6 GALGÓCZY Károly, 1877. 278. 7 VIGA Gyula, 1986. 183,191. 8 KISS Lajos, 1941, 1981.302.