Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - FODOR ISTVÁN: Prémkereskedelem, művészet, hitvilág (Kereskedelem és hatása őseink korában)

ba csak derék hadfiak jöttek, a termelő munka minden ágazatát nyugatról behurcolt és helyben leigázott idegen szolgák végezték, s a honfoglaló magyar művészet a X. században agonizáló, kihaló korszakát élte. Ezzel szemben több kutatónk igazolta, hogy a valós folyamat éppen ellenkező irányú volt: a magyarság színpompás ötvösművészete a honszerzést követő időszakban szökkent szárba.) Kutatásunkban régóta nem kétséges, hogy a kelet-európai prémkereskedelem által áramoltatott déli ezüst tárgyak a mi keleten élő őseink művészetét sem hagyták érintetlenül. Ennek mértékét azonban igen nehezen ítélhetjük meg. Világos ugyanis, hogy csak a X. századi emlékeinkből indulhatunk ki, pedig ezeket jelentős idő választja el a keleti szállásoktól. S az sem kétséges, hogy az eltelt idő alatt őseink műveltsége, gazdálkodása, társadalma és művészete korántsem maradt változatlan, hanem az adott régió többi népességéhez hasonlóan fejlődött.

126 Aligha vitatható, hogy őseink legkorábbi szállásterületei az előbbiekben jelzett prémkereskedelem útvonalába estek, vagy annak közelében voltak. így volt ez az ősmagyarság néppé válásának színhelyén, a nyugat-szibériai Irtis-Isim-Tobolvidéki szállásokon, majd a VI. század közepétől a baskíriai Magna Hungáriában. Ez utóbbi területen olyan temetőket ismerünk, amelyek minden bizonnyal magyar népesség hagyatéka. Itteni témánk szempontjából különösen figyelemre méltó a baskíriai szterlitamaki temető, amelyik a keleti magyarok hagyatékának ítélhető. Itt került elő az a palmettadíszes. poncolt hátterű ezüstcsésze (18. kép), amelyet B. I. Marsak a szogdiai B és C iskola termékei közé sorolt,

127 de az sem zárható ki, hogy kazár (vagy kazáriai) ötvösök alkotása.

128 Mint említettük, a honfoglaló magyarság művészete magán viseli a késői, VIII-IX. századi szaszanída indíttatású ötvösművészet számos jegyét. Korábban magam is arra a meggyőződésre jutottam, hogy elsősorban a szogdiai mesterek alkotásainak nyomai mutathatók ki leginkább.

129 E késői alkotások zömmel már Szogdia arabok általi meghódítása után készültek s stílusukra jellemző az ún. „elnövényiesedés," a növényi motívumok erős túlsúlya. Nem véletlen, hogy B. I. Marsak néhány tarsolylemezünk és a zempléni csésze mustráját igen közelinek vélte a szogdiai B jelű iskola alkotásaihoz.

130 Több honfoglalás kori ötvöstárgyon fellelhető e szogd iskola műhelyjegye, a levelek osztóvonalának végénél lévő három pont, vagy köröcske.

131 A palmetták hálóba szerkesztése sem az iszlám mű126 Vö. FODOR 1994. 49-51. 127 SZMIRNOV 1957, 48-49; MARSAK 1971, táblázat; FODOR - DIÓSZEGI LEGEZA 1996, 32. 128 FONJAKOVA 2007, 167. 129 FODOR 1979. 130 MARSAK 1971, 55; 1986, 73, 344-347. 131 FODOR 1992, 89 1994, 58.