Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - FODOR ISTVÁN: Prémkereskedelem, művészet, hitvilág (Kereskedelem és hatása őseink korában)
A prémvadászat jelentőségét az erdővidék és a tundra népeinek körében a középkorban is egyértelműen igazolják a településeiken előkerült állatcsontok. A vadászott állatok közt a prémes állatok csontjai az Alsó-Káma és a Bjelaja völgyében mintegy 58 %-ot tesznek ki 59 , a Káma felső szakaszának vidékén 50-70 %-ot, 60 de hasonlóan magas az arányuk az északabbi Vicsegda és a Vim folyók körzetében is. 61 A prémért kapott ellenértéket gyakran viszontláthatjuk e népesség temetőiben. A Vim torkolatánál feltárt VI-VII. századi első veszljáni temető több sírjában leltek V-VI. századi szaszanída pénzeket, a 23. sírban pedig ugyancsak szaszanída ötvösök által készített ezüst ivókürt ökörfejet mintázó csúcsára bukkantak a régészek. (8. kép.) 62 Most lássuk a fentebb már más összefüggésben fölmerült kérdést: mi az oka annak, hogy az iráni, bizánci és közép-ázsiai ezüstedények éppen a jelzett területeken örvendtek ilyen határtalan népszerűségnek, amelynek nem találjuk nyomát az északi erdőrégió más területein? A kérdésre a helyes választ már a XIX. század végén megtalálta a Káma-vidék kitűnő régiségbúvára, F. A. Tyeplouhov. Fentebb már idézett dolgozatában írja: „Amint fentebb láttuk, a permi csúdok Kelettel való, szaszanída kori kereskedelmének legjellemzőbb tárgyai a szaszanída uralkodók pénzei, másrészt pedig a többé-kevésbé művészi kivitelű ezüst edények, amelyek kétségkívül ugyanarra az időre tehetők. Az az időszak, amikor a Permi csúdok Iránból e tárgyakat kapták, nagyjából 300 évig tartott. Viszont e hosszú kapcsolatok ellenére Közép- és 59 MATOLCSI 1982, 176. 60 GOLDINA 1985, 150; GOLDINA - KANANYIN 1990, 102. - Az udmurtiai Indakar nevű középkori erődített településen nagy számban előkerült hódcsontok vizsgálatáról ld. BOGATKINA 1995. 61 ARK, 438, 612. Összefoglalóan ld. még: KOVALEV 2001. - A prémkereskedelem gazdaságra gyakorolt hatását alighanem teljesen félreértette Bálint Csanád az alábbiakat írván: „A messzi Északon megtermelték hát azon árucikkeket, amelyeket a távoli Délen nagyra értékeltek és amiért óriási ezüstmennyiséget fizettek. Az északiak azonban nem tudtak mit kezdeni ezzel az ölükbe szinte ingyen pottyant gazdagsággal, minthogy a borostyán, a prém előállítása az ottani lakosok természetes, szerves része volt, s életmódjukon, gazdasági életükön nem tudtak, nem akartak változtatni. (BÁLINT 1999, 70.) Mert a prémes állatokat ugyan valóban, a kereskedelemtől függetlenül is vadászták errefelé, de egyáltalán nem mindegy, hogy milyen mértékben. Köztudomású, hogy a természeti gazdálkodást folytató népek a természettől csak annyit vesznek el - normális körülmények között - amennyire létfenntartásukhoz szükségük van. így lehetett ez Urál-vidéki nyelvrokonaink őseinél is, tehát fölöslegesen nem halmoztak fel hatalmas prémkészleteket. Azt majd alább látni fogjuk, hogy az ezüstneműeket igenis tudták mire használni, igaz ugyan, hogy nem gazdasági felemelkedésükre, hanem vallási, kultikus célokra. 62 SZAVELJEVA 1979, 95. A tárgy fotóját az ásató szívességéből közölhetem.
