Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - SILLING LÉDA: Zombor, a Nyugat-Bácska piacközpontja
2. SZEMELVÉNYEK TÖRTÉNETI FORRÁSOKBÓL Zombor földrajzi fekvése kitűnően alkalmas volt arra, hogy mint a különböző zónákat összekötő útvonalak mentén fekvő település piacközponttá váljon. Piacközpont jellegét csak növelte a Kiss testvérek által tervezett és 1802-ben átadott Ferenc-csatorna megépítése, és rajta az áruforgalom megindulása. A piac kialakulása ilyen területen többször megelőzte és eredményezte a városok kialakulását is. A szállítás forradalma előtt, a folyami közlekedés idején a Dunán történő vízi és a mellette haladó szárazföldi kereskedelmi utak itt haladtak el. így Zombor a környék jelentős piacközpontjává fejlődött, de már a korai történeti források is igazolják a város kereskedelmi központjellegét. A Zombor név első említése 1543-ban fordul elő az okmányokban. A terület korábban is lakott volt Czoborszentmihály néven, jó földrajzi adottságai miatt. Sokáig a Czobor család birtokát képezte, akárcsak az észak-bácskai terület jó része. Az említett időben török várőrség meglétéről szerezhetünk tudomást, de nagyobb helységnek először 1690-ben jelölik, ami után 1699-ben az új Bács vármegye középpontja is lesz. Ekkor 270 gazda és 31 iparos lakja. 1749-ben kap a város Mária Teréziától szabadalmi levelet (1749. február 17.) 150.000 forintért. A szabad királyi várossá válás által Zombor mentesült a megyei adók alól, és bevételei, jövedelmei által önállóan tudott fejlődni. Szüksége is volt Zombornak az önálló jövedelemre, ugyanis a megváltás összegét kölcsön kérte a bécsi báró Palm Józseftől „azzal a feltétellel, hogy a kölcsönt a város összes birtokaira első helyre betáblázzák". A pátens négy vásár tartására adományozott jogot Zombornak. Ezeknek az országos vásároknak az évi jövedelme 481 forintot tett ki, a görög boltosoktól 86 forint illetéket szedtek, a városon kívül lévő csárdák évi jövedelme 301 forint volt. A vásárok jövedelme jelentős összegű volt. Meghatározták a négy vásár tartásának idejét is: gyümölcsoltó boldogasszonykor, áldozócsütörtök idején, nagyboldogasszonykor és mindenszentekre, {valamint meghagyták, hogy ugyanannyi jószágvásár is tartassék, méghozzá egy a nagyvásár napja előtt, egy pedig az azt követő napon}. A privilégiumlevél heti két hetivásárt is engedélyezett, amit „a sürün fekvő szomszédos népek benépesítenek" 3 . Mindezek a városnak anyagi bevételt jelentetek. Az, hogy Zomborban heti vásárt, azaz piacot tartottak, a környező települések gazdálkodására hatott és egyben igazolja azok lakóinak piacra járását is. Az okiratban a szerdai és szombati napot jelölték meg hetipiac tartására. 4 Szabadka csak harminc évvel később, 1779-ben kapott ilyen címet, és csak hétfőt határozták meg ott piaci napnak, országos vásártartási napból is kevesebbet 3 FRIDRIK Tamás, 1878, 141. 4 BAŐIC, Slaven, 1995, 79.
