Bodonyi Emőke szerk.: Jeges (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2008)

1945 után - „Szentendre körbefestése" és újabb egyházművészeti munkák

A nagyméretű kompozíció mellett 1954-ben a kórus mellvédjén Kapisztrán Szent János életének egyes eseményeit örökítette meg. Először az 1942-ben készült Árpádházi Boldog Margit pályázatra beadott mű kompozícióját szerette volna követni: a szent álló alakjának két oldalán lettek volna három-három sorban az egyes jelenetek. Végül frízszerű megoldás született, idézve a római évek tanulságait és a pannonhalmi szekkó csatajeleneteit. A következő évben a pilisszentlászlói templomban dolgozott. A Mária születése, Mária bemutatása a templomban és az Angyali üdvözlet jeleneteit az életműben immár szokványos archiktekturális és tájképi elemekből komponált környezetbe helyezte.'

95 Később a templom vizesedése miatt a falképek sajnos tönkrementek. Két nagyobb lélegzetű munkája, a pomázi és a bakonysárkányi plébániatemplomok díszítése szinte egymással párhuzamosan folyt. A pomázi falképdekoráció a helyiek összefogásával készült az akkori plébános, Tölgyes Kálmán kezdeményezésére, aki az izbégi templom megtekintése után azonnal döntött, és szinte sürgetve járt el az egyházi feletteseinél Jeges Ernő megbízása ügyében. Bár több falkép készült ide, mégsem összefüggő képsorozatról van szó, hanem önálló kompozíciók mivel eleinte a megbízás nem a templom egészének, hanem csak a szentély oltárképének és a szentélymennyezetnek a kifestésére szólt. Az ideszánt képek első tervei 1951. júniusában, az oltárkép a jóváhagyások után 1951. július 14-re készült el. A szentélyapszisban a templom patrónusa, Szent István tiszteletére a Szent István felajánlja a koronát Szűz Máriának című jelenet került a leggyakrabban ábrázolt Árpádházi-szentek társaságában: baloldalt Szent Imre és Szent Margit, jobboldalt Szent Erzsébet és Szent László. A kompozíció kialakításakor figyelembe kellett venni, hogy a sekrestyeajtó, amelynek helyén eredetileg az oltár állt, éppen a szentélyapszis közepére esett. Jeges Ernő a szentély két szélén elhelyezkedő pilléreket a falkép síkjában perspektivikus hatással újra megfestette, azokat ívesen összekötve egy boltozatos teret hozott létre, a háttérben finom színezésű helyi tájrészlettel. A főjelenetet az ajtónyílás fölé helyezte: a boltozatos épületrészben Mária a gyermek Jézussal egy több lépcsős emelvény tetején, díszes trónuson ül, Szent István és egy apród az emelvény tetején térdepel. Ennek magassága egybeesik a háttér hegyvonulatának horizontjával. A többi szent lejjebb, a sekrestyeajtó két oldalára került. A baldachint és az emelvényt ókeresztény szimbólumok díszítik, és arany mezőkben az Isten, hazánkért térdelünk Elődbe kezdetű, magyar szentekről szóló népének sorai olvashatók. A világoskék és sárga színekből építkező dekoratív hatású szimbólumok megfestése harmonizál a jelenet mögött megjelenő tájkép színeivel. Jeges Ernő „szemünk elé varázsolja a környező vadregényes tájat, a Dera-patak medrét, a zöldben megbúvó házakhoz vezető jellegzetes pomázi hidacskát."

196 A főjelenet mögött a levegős atmoszféra, az élénk kék égbolt, fehér bárányfelhők és a világoszöld árnyalatú természeti táj teremt nyugalmat. Apró, de annál kedvesebb részlet: egy kis szárnyas puttó kapaszkodik a trónus karfájára, amelyre ráesik Mária köntöse. Ezt Kuthy István egyházművészeti előadó szóvá is tette a terv elbírálása során, és arra figyelmeztette a művészt, hogy a túlzott játékosság az oltárkép komolyságát veszélyeztetheti.

197 Tölgyes Kálmán, a pomázi plébános a szentélymennyezetre eredetileg Szent Margittal kapcsola195 A budai föesperes leírása olvasható a pilisszentlászlói, a szigetmonostori és a pomázi falképekről a székesfehérvári egyházművészeti előadó 1953. július 7-én kelt levelében. Jeges-hagyaték. 196 (pp.): Elkészült a pomázi freskó. Új Ember. 1951. július 29. 2. o 197 Kuthy Istvánnak, a székesfehérvári egyházművészeti tanács elnökének bírálata 1951. június ll-i keltezéssel. Jeges-hagyaték.