Bodonyi Emőke szerk.: Jeges (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2008)

Róma 1931-34 - cél a történeti festészet megújítása

1940-ben, már itthon festett képe is hasonló felfogásban készült, amelyen testvérhúgának családját festette meg ünnepélyes beállításban."

4 Képei tanúsága szerint Rómában az egymás mögé helyezett síkokkal való szerkesztésmód izgatta leginkább. Erre vall Barna Jani című alkotásának fotóreprodukciója, de mint korábban láttuk, a Strandvendéglő előtt című festményén és a nagy Bakócz-művön is alkalmazta ezt az eljárást. Az 1933-34. évben, amikor már az olasz állam „Premio" ösztöndíjával tartózkodott Rómában, beiratkozott Ferruccio Ferrazzi óráira az Accademia di Belle Artira, ahol freskófestészetet tanult. Diplomamunkája, amelynek terve megmaradt, a Szent László vizet fakaszt a sziklából téma feldolgozása volt."

5 Bár részt vett a padovai nemzetközi egyházművészeti kiállításon, a római iskolásokkal először közösen 1934-ben állított ki a római egyházművészeti kiállításon.

116 Gerevich Tibor, a kiállítás kurátora hívta meg őt olyan művészek társaságába, mint Aba-Novák Vilmos, Molnár C. Pál, Medveczky Jenő, Pátzay Pál, Heintz Henrik. Jeges Ernő díszítette ókeresztény szimbólumokkal és magyaros ornamentikával az erre az alkalomra Árkay Bertalan tervei alapján bazilikává átalakított kiállító teret. Emellett Ábrahám áldozata (Ábrahám és Izsák) című képét is kiállította."

7 A kiállítás emlékére Mussolini részére díszoklevelet tervezett, valamint a tárlatról emlékalbumot készített."

8 A hazai sajtó is hírt adott arról, hogy az egyházművészeti kiállítás alkalmából a pápa Jeges Ernőt 1934. február 21-én külön kihallgatáson fogadta."

9 Lehet, hogy a művész ekkor adta át XI. Pius pápa számára azt az albumot, amelynek díszes címlapját ő díszítette ugyancsak magyaros ornamentikával, és magyar szentek külön mezőkbe komponált álló alakjaival. A római ösztöndíjas időszakban a nagy történelmi témájú képek mellett nagyon sok tájkép született. Jeges Ernőre mindvégig jellemző maradt, hogy amerre járt, mindenhol megörökítette a környező tájat. Sok olasz városban megfordult, mindenütt számos akvarell- és temperaképet készített. Nyaranta azonban hazajárt, és az egyik ilyen itthoni tartózkodásának ideje alatt festette meg első egyházművészeti alkotását. 1932-ben Csolnokon, a Dorog melletti kis településen új templomot építettek. Jeges Ernőt kérték fel az oltárkép megfestésére, amelynek stílusát még egy-két későbbi művén is felismerhetjük. Ennek ellenére az olajfestmény az életműben mégis egyedülálló teljesítmény. A csolnoki bányatelepi templom modern térfelfogásához alkalmazkodva készült az oltárkép, amelynek középpontjába Szent Borbálának, a bányászok védőszentjének alakja került attribútumait, a kelyhet és a kardot tartva a kezében. A vékonyan festett nagyméretű olajképen a szent alakja köré a környékről készült tájkép a csolnoki katolikus templommal és csillevonóval, valamint a bá114 Piroska húgom és családja, 1940. vászon, olaj, J.b.l. Magántulajdon. 115 Szent László vizet fakaszt a sziklából. Róma 1933. papír, akvarell, 280 x 480 rum. Falképterv. Magántulajdon. 116 Espozicione Internazionale D'Arte Sacra Christiana Moderna. Padova. 1931-32. Róma, 1934. 117 A kép temperaterve a hagyatékban. LATRIBUNA, 1934. március 30. La Sezione ungherese alla Moslra d'Arte Sacra 118 Genthon is említi a Mussolini-gyűjteményt. Genthon István: Magyar műkincsek és emlékek Olaszországban. Kézirat, 1942/ 3. 119 Budapesti Napilapok. 1934. február 22. A csolnoki bányatelepi templom Szent Borbála oltárképének részlete, 1933 (kat. 250.)