Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)

Úgy teljes a kép, ha még megemlítjük Korén István közszereplését is. Mind a Pest megyei esperességi, mind pedig az egyházkerületi üléseken, mint világi küldött rendszeresen részt vett. Csupán érdekességként említjük az 1842. július 12-i bánya egyházkerületi ülést, ahol egyik világi küldött társa Kossuth Lajos volt.

1 Embert roppantó, hatalmas feladat volt ennek a sok munkának a végzése. A visszaemlékezők mégsem az ideges, a fáradt, a feladatait elhanyagoló Korén tanár portréját, hanem a nyugodt, a kiegyensúlyozott, ám szigorú és szívósan dolgozó, tanítványait végtelen türelemmel, szeretettel nevelő, szinte eszményi pedagógus arcképét rajzolták meg. Álljon itt egy levélrészlet az elmondottak illusztrálására, amelyet egyfajta pedagógiai ars poeticának is tekinthetünk. A levél 1840-ben készült: én a testi büntetésnek nagy ellensége vagyok, már azért is, mert tudom, hogy minden atya megszomorodik, ha a fia ilyen büntetésre méltónak találtatott, vagy épen megbüntetem. Mint privát tanító nyolc év alatt volt tanítványaim közül egyet sem illettem meg, mint közönséges hivatalomban pedig mindent megpróbáltam, ami által azt elmellőzhetőnek gondolnám. Többet írattam, a mintákat többször írattam le a rendetlenekkel, az idén bizonyítványukba beírni szándékozom a büntetéseket csak azon okból, hogy azokat annál jobban kerüljék nevendékeim. De a közönséges oskola egy társaság, mely amint tudva van törvények és annak áthágóinak büntetése mellett meg nem állhat. Ha 1620-an volnának egy oskolában, a tanító művelt, emberhez illő büntetéseket válogathatna, vagy talán azok nélkül is ellehetne, de sok és különféle tanítványok között sokszor rögtöni segítségre készteleníttetik. Készteleníttetik mondom, mert én igazán szeretem a nevendékeimet, a jobb neveléshez vonzódásból választóm a hivatalt, szoros értelemben véve minden időmet és erőmet az ifjúságnak híven szentelem, azt akarom, hogy lelki s testiképen egészségesek legyenek. Jól is megy a dolgunk, ha én vélek vagyok, nekik magyarázok, de mit tegyek azon esetre, ha kéréseimre, intéseimre nem ügyelvén, oskolán kívüli tanulmányaikat nem írják, leczkéjöket nem tanulják, feladott munkájokat fel nem teszik, a büntetést ki nem állják, segédjeiknek nem engedelmeskednek, irományaikat csak imígyamúgy firkálják, oskola előtt reggel, vagy oskolában is fecsegnek és illetlenül viselik magokat? Térdelés - ha rövid térdelés - által csak nadrágjokat beporozzák és ha csak ketten-hárman vannak, mulatság reájok nézve. Ilyen ifjúsági tévelyedésért legczélirányosabb sokszor, sőt egyetlen egy lehetséges orovsság: azonnali rövid megfeddés, mely értetődik veszélyes ne legyen. "

2 Korén professzor a tanulók iskolai előrehaladását sajátos, egyéni osztályozással értékelte. A leckék és feleletek napi minősítését csak részben ismerjük. Az erre vonatkozó utalások elégtelenek arra, hogy az alkalmazott rendszert rekonstruáljuk. A tanév végi értékelését, az egyes tantárgyakból kiosztott érdemjegyeket viszont ismerjük. Ezek a következők:

3 E nagy eminentia (igen kitűnő) e kis eminentia (kitűnő) e/l prima cum eminentia (jeles kitűnőséggel) i prima e primis (jeles a jelesek között) 1/ aláhúzott jegyű prima * 1/2** * Az aláhúzott jelű prima megegyezett a pozsonyi líceumban adott lm = prima medioram (közepes jeles), míg az 1/2 az lu = prima ultimis (jeles az utolsók között) osztályzattal.

4 ** Kardos Győző idézett tanulmányában csak öt osztályzatot közöl, holott Korén az érintett években hat osztályzatot adott tanítványainak. 1 Asztalos 1968. 10. 2 Reil 1. 16. 3 Kardos 1975. 65. 4 Terray é.n. 26-27.