Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)
Krupecz Imre - 13 éves, apja a dengelegi evangélikus tanító. Jó tanuló. Losoncról érkezett Petőfivel egy időben. Közelebbi aszódi kapcsolatuk nem ismeretes. Az 1838/39. tanévben Selmecen is együtt tanultak, sőt egy szálláson laktak. Osztroluczky János - 15 éves, evangélikus, apja meghalt. Luca János a mostohája, Szirákon éltek. Az előző évben érkezett Aszódra, ismeretlen helyről. Kitűnő tanuló. Petőfivel való közelebbi kapcsolatáról nem tudunk. Aszód után Selmecen is együtt jártak iskolába. Schubert Ágoston - 14 éves, evangélikus, édesatyja meghalt, kesztyűs mester volt Pesten. Édesanyjával élt Aszódon. A latin iskolát Aszódon kezdte 1833/34-ben, ekkor Dl-be járt. Áprilisban kimaradt az iskolából, érdemjegyei nincsenek. Petőfivel való kapcsolatáról nem tudunk. 1836/37. tanév Baross, Dlhányi, Dömök, Esztergály, Krupecz, Osztroluczky az osztálytársak, továbbá: Csörföly Lajos - 13 éves, evangélikus, apja a Podmaniczky család penci tiszttartója. A nagyobbik Csörföly fiú, Imre, az 1833/34. tanévben végezte el a S2-őt. Ebben az évben Lajos a Dl-be járt. Az 1835/36-os tanévben a G 1-be járt, ám jó előmenetelének elismeréséül Korén ebben az esztendőben az S 1-be tette. Petőfi baráti köréhez tartozott már az 1835/36-os tanévben is. Deutsch Jakab - 14 éves, zsidó, apja tímár Aszódon. Az 1833/34-es tanévben a Dl-be járt. Korén professzor Csörfölyhöz hasonlóan a G 1-ből emelte az S 1-be. Igen sokat mulasztott ebben a tanévben, ami az érdemjegyein is megmutatkozott. Nem tartozott Petőfi baráti köréhez. 1837/38. tanév Csörföly, Deutsch, Dlhányi, Esztergály, Krupecz, Osztroluczky az osztálytársak. Baross és Dömök elmentek Aszódról. Érkezett viszont: Posch Lajos - 17 éves, evangélikus, apja nemesember, adószedő, Csőváron lakott. Gyenge tanuló. Nem tartozott Petőfi baráti köréhez. Az Aszódon és közvetlen környékén lakó diákok a szülői házból napon jártak az iskolába. A távolabb lakókat, mivel sem kollégium, sem diákotthon nem létezett, magánházaknál kellett elhelyezni, szállást kellett bérelni számukra. Az alábbiakban ezt a kérdést járjuk körül. Korén István fennmaradt irattárának köszönhetjük, hogy helytörténeti ismereteink is vannak a diákok Aszódra kerülésének körülményeiről, elhelyezéséről. A jeles tanár leveiböl ismerjük meg azt a nagy szervező munkát, melyet minden nyáron az új diákok Aszódra költöztetése és elhelyezése érdekében kifejtett. Ennek a - tanári feladatát meghaladó - szinte atyai gondoskodásnak köszönhetően az 1834/35. tanévtől kezdődően a diáklétszám szinte ugrásszerűen megnőtt. A szülők boldogan hozták ide s a következő évben vissza a fiaikat, és ajánlották másoknak (rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek) is Aszódot, mint olyan helyet, ahol hasznosan tölthetik el éveiket a tanulni vágyók. Korennek és az aszódi iskolának egyik legjelesebb népszerűsítője Sárkány Sámuel pilisi lelkész, Pest megyei főesperes volt. Mind a négy fiát (János, Sámuel, József, Pál)
