Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)
1 hosszú öl (tűzifa) = 3,41 m 3 1 rövid öl (tűzifa) = 2,842 m 3 1 magyar forint =16 1/3 garas = 50 krajcár = 100 dénár A felsorolt jövedelem tisztes megélhetést biztosított Korén tanárnak, és egyre terebélyesedő családjának, bár egyes hozadékokat vontatottan kapta meg, mindenekelőtt a gazdáktól a terményt, az 1850-es évektől az ikladi járandóságot. 1 A kantációt pedig maga Korén is megalázó koldulásnak tartotta, ezért több ízben kérte annak pénzbeli megváltását, amit végül is 1854-ben rendeztek, 20 Ft megváltási összegben egyeztek meg. 2 Mindezeken kívül Korén Istvánnak említésre méltó magánjövedelme is volt, amely diáktartásból, a francia és a zongora külön órákból származott. Felesége özvegy édesanyjától örökölte a mai Kossuth Lajos u. 5 sz. alatti telken álló házrészt, vagyona növekedésének bizonyságául szőlőt és beltelket vásárolt. A család anyagi helyzete szilárdnak mondható. Korén István tehát nem anyagi okok miatt hagyta el Aszódot, hanem Mikulás Dániel Edvárd vele szembeni magatartása, valamint a latin iskola bizonytalan sorsa miatt. 3 Korén utolsó aszódi éveiben segédet is kapott, a kiváló Mocskonyi Ágoston személyében, aki fizetését br. Podmaniczky Ármintól és fivérétől, Frigyes bárótól kapta. Korén István távozása után ő lépett a helyébe, nemcsak a tisztségbe, a feladat ellátásába, hanem a jövedelmébe is. Ám az aszódi egyháznál akkor létező zavaros állapotok arra serkentették, hogy megbízhatóbb állás után nézzen. Utódai az egy évre megválasztott Galli Tóbiás, majd Miklóssy János is Korennek eredetileg megszavazott, ám időközben megnyirbált és lecsökkent járandóságát kapták. A válságos idők oktatói, Szodorai és Bogsch, a báróktól kapták a fizetésüket. Az algimnázium megindításakor (1863) két tanárt alkalmaztak. Az egyiket a létező latin iskola tanári állására (és javadalmazására), akit ettől kezdve lelkész-tanárnak neveztek. Erre a tanszékre csak lelkész képesítésűek jelentkezhettek, mivel segédlelkészi (kápláni) feladatokat is el kellett látniuk. Jövedelmük a régi „összetett" járandóság, ami kb. évi 5-600 forintot jelentett, és ezt az egyháztól kapták. A másik tanári állásra nagyon nehezen tudták a pénzt összeszedni. Br. Podmaniczky Ármin javaslatára a járandóság 500 Ft készpénz, 2 öl tűzifa és „szabad lakás", vagyis a két tanárnak legyen kb. azonos fizetése. 4 Ez a helyzet 1865-ben, Bellus alkalmazásakor változott. Mivel mind Votisky, mind Bellus tanári vizsgával rendelkező oktató volt, fizetésüket felemelték 600 Ft-ra és megkapták a 2 öl tűzifát és az ingyen lakást is. 5 Kisebb eltéréssel ezt a gyakorlatot alkalmazták több évtizeden keresztül, vagyis a tanári vizsgával rendelkező, un. rendes tanárok „bére" 600 Ft készpénz, 2 öl tűzifa és lakás, a segéd-, helyettes tanároké pedig (életkortól, szolgálati időtől függően) 4-500 Ft készpénz, 2 öl tűzifa és lakás. Az 1880-as Canonica Visitatio szerint Csengeynek, Micsinaynak és Osztroluczkynak az évi járandósága 600 osztrák értékű forint, 2 szobából álló lakás és 2 öl tűzifa. 1 AEEI Protocollum - 1850. szept. 15. jkv. J Uo 1 - 1854. jún. 25. jkv. 3 Lásd ezzel kapcsolatban AEEI Protocollum 1852. ápr. 21. és 1852. aug. 21. jkv. 4 AEEI Protocollum 1863. júl. 5. és aug. 2. jkv. 5 Uo. - 1865. aug. 1. jkv.