Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

A főgimnázium története (1912-1948)

az általános iskola állományában: Haberehrn Gusztáv általános iskolai igazgató, Dr. Haluszka Margit, Schéner Mihály; római katolikus hitoktató: Dr. Dancsák Sándor; református hitoktató: Székely Ödön; iskolaorvos: az állás betöltetlen; altisztek: Szénási József, Chugyik József. A háború előtti évtizedekben a tanári kar roppant élénk tudományos-publikációs és társadalmi-közéleti tevékenységet folytatott. A háborús és az azt követő zavaros, bizonytalan években „hallgattak a múzsák", másfajta közéleti emberek kellettek a változó Magyarországon. Az 1945-1948 közötti években mindössze Nagy Imrének jelent meg egy cikke az Embernevelés 1948. március-áprilisi számában (Az aszódi evangélikus Petőfi gimnázium a szabadságharc és az önkényuralom idején), valamint Kardos Győző cikke az Evangélikus Nevelő hasábjain (Az evangéliumi irodalomszemlélet problémája, költő és bizonyságtétel). A helyi Szabadművelődési Tanács felkérésére azonban alkalmanként előadásokat tartottak különböző helyeken. Nemcsak a megváltozott politikai légkör gátolta a tanárok iskolán kívüli munkáját, hanem az a körülmény különösen, hogy a gimnáziumi osztályok mellett az általános iskolában is tanítottak és a jelentős túlórázás mellett egyszerűen másra nem futotta az idejükből. A túlterhelés mindmáig jellemzi középiskoláinkat s megbéklyózza az itt tanítókat. Az iskola utolsó négy tanévének tanulólétszámát osztályonként bontva adjuk meg. Tudni kell, hogy az 1945/46. tanévtől kezdve részlegesen koedukált az intézmény. A leánytanulókat többé nem magántanulókként kezelték. A részlegesség pedig azt jelentette, hogy az iskolába érkező lányoknak a tanári szobával szembeni teremben, a leányteremben kellett gyülekezni, Tompa Adolfné felügyelte a rendet. Az órákra egyszerre vonultak ki és a szünetekben is azonnal ide kellett visszajönniök, és csak itt tartózkodhattak. A háború előtti tanévekhez képest kevesebb tanuló járt az iskolába. Ez a megváltozott körülmények miatt történt. Az általános elszegényesedés nem tette lehetővé a szülőknek a tandíjas iskolába járatni gyermeküket, sok esetben annak ellenére sem, hogy tandíjkedvezményt biztosított az intézet a szorgalmas, szegénysorsú fiúknak. Elhelyezési gondok is nehezítették a távollakók tanulását. Kevés magánház fogadott be kosztos diákokat, az Internátus, valamint a népi kollégium pedig csak 1947 őszén nyitotta meg kapuit. 1944/45. tanév I. o. 30 fö II. o. 39 III. o. 34 IV. o. 37 V. o. 29 VI. o. 12 VII. o. 15 13 fö tehetett érettségit Összesen: 199