Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
A főgimnázium története (1912-1948)
Ezekben az években az iskolai ünnepélyek még a nemzeti és a vallási évfordulókhoz kapcsolódtak: március 15., október 6.. október 31. Aszód község elöljárósága 1948-ban felhívta az igazgató figyelmét a május l-e megünneplésére is. Ki kell emelni, hogy a világháborúban megsérült Petőfi-szobrot a BSZKRT falujárók önkéntes felajánlásával ingyen helyreállították. Általában kedvezően alakult a gimnázium és a nagyközség kapcsolata. Ebben az esztendőben indították be ismét az Internátust. Igaz nagyon szerény keretek és felszerelések között, mindössze 21 gimnazista és 13 általános iskolai tanuló kapott elhelyezést. Ám ekkor kezdte meg működését az Aszódi Petőfi Sándor Népi Kollégium is, ahol szintén több - főleg szegény diák - kapott elhelyezést. 1 Az 1948. év tavasza nemcsak a százados évforduló eseményeiről, a fényes szelek lobogásáról, hanem már a keletről beáramló ideológia elterjedéséről, egy új gazdasági és társadalmi rend hajnaláról is nevezetes. A régi és az új keveredése, a változások az iskolába is benyomultak. Ilyen volt a diákönkormányzat, mely a fényes szelek szellemében a kort, a közhangulatot megelőzve, a szerepeket felcserélve, a diákságot is szerephez juttatta az iskola kormányzásában. A VKM 43000/48. sz. direktívája nyomán a fenntartó püspökség 552/48.sz. leiratában támogatta a diákönkormányzat bevezetését az iskolában. Ennek gyakorlati kibontakozására az evangélikus gimnáziumban már sok idő nem jutott, ám kezdeti jeleit nyomon követhetjük. Megalakultak az osztálybizottságok és az 1947/48. tanév II. félévi ellenőrző értekezleten - a tanári karon kívül - jelen voltak a diákelnökök, az osztálybizottság elnökei is. Véleményt is mondtak, vagyis a tanári kar osztályozását értékelték és azt reálisnak tartották s elfogadták. Ezt az új állapotot nem lehetett olyan egyszerűen tudomásul venni azoknak a pedagógusoknak, akik - és ezt már más helyen kihangsúlyoztuk - nagy szeretettel gondozták a rájuk bízott növendékeket, ám pedagógiai egyszeregyük azért mégis csak az volt, hogy a tanár tanít, a tanuló tanul, a tanár értékel, a tanuló azt tudomásul veszi. Ne tagadjuk, akkorra már - a megváltozott életben - a „régi tanárok" meglehetős megfélemlítésben éltek, és bár kényszerből, de elfogadták az újszerű pedagógiai elveket, eljárásokat. Természetesen nem mindenki értett egyet az újításokkal és ha nem gorombán, nyíltan, de azért hangot adott másfajta véleménynek is. Ezt tette Rágyánszki Pál, aki ekkor már hosszú évek óta a jól működő Önképzőkör elnöke volt „...arra való hivatkozással, hogy a Diákönkormányzat megszervezése folytán, a rendeletek értelmében nincs külön önképzőköri tanárelnök lemond az Önképzőkör vezetéséről. " A tanári kar féltésből, aggódásból arra bíztatta és kérte Rágyánszki Pált, hogy ne demonstráljon tettével, hanem maradjon meg tisztségében." Az egyházi iskola utolsó tanévében a NÉKOSZ által létrehozott Aszódi Petőfi Sándor Népi Kollégium is új, az egyházi iskoláktól eltérő eszméket, gondolatokat hozott az ősi tanoda falai közé. Az aszódi népi kollégium történetét alapos, részletes tanulmányban megírták, nem lehet feladatunk ennek ismétlése. Annál is inkább nem, mert hiszen a kollégium még akkor is működött, amikor az iskolát már államosították. A fényes szelek fiatalsága, a szegény paraszti és munkás sorból kiemelkedő, nemzeti és önálló 1 Paulovits - A szerző eredetei dokumentumok felhasználásával teljes részletességgel feldolgozta a témát. Ennek ismertetésétől eltekintettünk. 2 PMTd 89.1.8.10.
