Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
A főgimnázium története (1912-1948)
ülést, 4 díszülést és 1 nyilvános ünnepséget tartottak, melyeken elhangzott 9 beszéd, 23 felolvasás, 48 szavalat, 2 költemény, 1 zeneszám. Az 1927/28-as tanévben a 12 rendes ülés „termése": 22 dolgozat. 21 szavalat, 29 bírálat, 1 énekszám. A taglétszám gyarapodásával a bevétel is növekedett: 1928/29-ben 328 P a kör tökéje. Az évenkénti vásárlással az ifjúsági könyvtárban már 225 kötetet tartottak nyilván, a kölcsönzések száma 212. A kör tanárelnöke az 1920-as évek elején a jeles irodalmárnak számító Oravecz tanár volt, a következő években azután sűrűbben váltogatták a vezetőket. Az ifjúsági vezetők közül is érdemes kiemelni, megemlíteni néhányat. Az 1923/24es esztendőben az ifjúsági elnök Komár Gyula, a később nemzetközi tekintélyt elérő állatorvos professzor, akinek emléktábláját szülőházának a falán (Aszód, Petőfi u. 30.)találjuk. Ugyanebben az évben könyvtáros Bogya Géza, aki aztán a teológiát elvégezve Aszód ev. papja lett. Az 1926/27-es tanévben az ifjúsági elnök Kéken András VIII. o. diák, akit hamarosan az egész ország megismert, az evangélikus egyház kiváló személyisége lett. Az 1927/28. tanévben pedig az ifjúsági titkár a patinás arisztokrata család sarja, ifj. Széchenyi Gyula. Ugyanebben az évben érettségizett az 1920-as éveknek legtehetségesebb helyi költő-reménysége, Mészöly Tibor, akinek versei mind a mai napig - kiadatlanul - a Petőfi Múzeum adattárában lapulnak. Hogy fogalmunk legyen egy korabeli önképzőköri dolgozatról, olvassuk el Kéken András aszódi diák írását: „A XX. század gyermekei vagyunk. Azé a rohanó, tülekedő, munkálkodó, olajbűzös, szénporos XX. századé, amely őrült forgatagával elragad, technikai csodáival elkápráztat, amely a természettől ellesett titkok segítségével gőzhajón, gőzvasúton, autón közlekedik aeroplánon a magasba röpül, telegráffal érintkezik és rádión tanul, szórakozik. A rádió az a kultúra-eszköz, amely ledönti a tér és idő korlátját, megdönti az országhatárok tilalomfáit, s pillanatok alatt mérhetetlen távolságokat száguldva be, kultúrát hozó hullámaival éppúgy körülzsongja a kicsiny kunyhók nádfödelét, mint az erkélyes paloták márványhomlokzatát. Elviszi a kultúrát a legtávolabbi falvakba, tanyákra, és a természet egyszerű fiát éppúgy részesiti annak áldásaiban, mint a világvárosok boldog gyermekét. És itt nem lehet elhallgatni a speciális magyar viszonyokat. Magyarország társadalmi helyzete sokban eltér a nyugati államokétól. Nyugaton a tudományos, művészeti, ipari centrumok elosztódnak a vidéki városokban, és ezáltal a falu is szorosan érintkezésbe kerül a kultúrával. Nálunk minden a fővárosban tömörül. Vidéki városaink nyugati viszonylatban jelentéktelenek. Az eltérés a főváros és a falu között rendkívül nagy. Úgyszólván két külön világ. Oly messze vannak egymástól, hogy mire a kultúra a faluba ér, már csak a salakja marad meg. Ezt a nagy szakadékot áthidalni a rádió van hivatva, mely ezáltal a népoktatás legcélravezetőbb eszközévé lesz. A mi nagyon szegény és nagyon kicsiny országunkban így lesz a tudás terjesztésének legfontosabb eszköze a rádió. A rádiónak még egy különös jelentősége van: a magyar nemzeti eszmék a határokon túlra való elterjesztése. Nap-nap után belezokogja hegedűnk száraz fája, belesikoltja tárogatónk éles szava a zene nemzetközi nyelvén a világűrbe, hogy itt a Duna-Tisza körül egy dicső múltú, szomorú jelenű, de nagy jövőjű kultúrnemzet szenvedi a maga martyréletét. Sokmillió rabigába görnyedő magyar szíve dobban meg hevesebben, amikor hallja az 560 mm-es hullámhosszon: Él még a magyar, áll Buda még, boldog lészen a magyar nép ... A rádió nem egyszerű találmány, hanem az emberben megnyilatkozó örök isteninek, a Léleknek a legnagyszerűbb alkotása. „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes. "Sa világ fiai
