Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

A főgimnázium története (1912-1948)

1918 3065 kötet 1922 4860 kötet 1934 5081 kötet 1938 6552 kötet 1944 7844 kötet Arra vonatkozóan, hogy az állomány 1918-1922 között milyen okok következtében fejlődött ilyen tekintélyesen, nincsen adatunk. Nem valószínű, hogy ez ténylegesen ilyen nagyszámú gyarapodást jelentett. Feltehetően inkább a leltározás során az addig füzetként nyilvántartott anyagot, esetleg a folyóiratokat is bevették a leltárba. Kétségtelen tény viszont, hogy az 1920-as években lassabban szaporodott az állomány. Ezekben az években a könyvek árához képest a gimnázium anyagi lehetőségei korlátozottak voltak, vásárlás alig történt. Az 1930-as években három nagyobb adomány növelte a tanári könyvtárat: az 1934/35. tanévben a MTA 254 kötetet és 12 folyóiratot, Francsek Pá! New Yorki mérnök (a gimnázium egykori diákja) 783 kötetet és 8 folyóiratot (itt jegyezzük meg, hogy 1933-ban már küldött 177 kötetet és 18 köteg folyóiratot), valamint özv. Oravecz Ödönné - a gimnázium elhunyt igazgatójának özvegye - 213 kötetet adományozott az iskolának. A könyvtárnak sajnos csak a nagyságáról, összetételének milyenségéről nincsen adatunk. A bibliotékát több ízben átrendezték, átcsoportosították, de ezeknek a lebonyolításáról sincsen ismeretünk. A tekintélyes könyvanyag tárolására a tanári szoba mellett külön könyvtárszobát létesítettek. A könyveket javarészt szekrényekben tárolták. A kölcsönzésről, annak évi nagyságáról szintén nincsen adatunk. Lebonyolítási formája hagyományos, könyvtártörténeti szempontból érdektelen. A könyvtár őre az 1920-as évektől Stibrányi Gyula magyar-német-francia szakos tanár volt, aki megbízatását megszakítás nélkül, 1956-os nyugdíjba vonulásáig igen lelkiismeretesen, nagy közmegbecsüléssel látta el. A II. világháború utolsó hónapjaiban az iskola kórház volt. A kemény tél, a tüzelőanyag hiánya komoly gondot jelentett, mindehhez társult, hogy a háború borzalmai érzéketlenné tette az embereket. Ezekre az okokra lehet visszavezetni, hogy miután az iskolabútorok elfogytak, a könyvekkel fűtötték a kazánokat. Százával, ezrével talicskázták az értékesebbnél értékesebb könyveket a pincébe. Rágyánszki Pál, Haberehrn Gusztáv és Stibrányi Gyula tanárok, életük kockáztatásával próbálták megállítani ezt a kétségtelenül barbár cselekedetet, kevés sikerrel. A háború okozta pusztítást a gimnázium nehezen heverte ki. A könyvállománynak a fel lel tarozása is csak 1947-ben valósult meg. Az előírásnak megfelelően a könyveket 10 forintos, a füzeteket 1 forintos egységárban vezették be. Az 1947. június 20-án keltezett nyilvántartás szakonkénti csoportosításban sorolja fel a könyvanyagot. Ebből következtethetünk a világháború előtti összetételre is. Ezek szerint a könyvek túlnyomó többsége a humán tudományok irodalma. A gerincét a különböző nyelvészeti, valamint a történettudományi és pedagógiai művek alkották. A nagy könyvpusztulásnak nem csak a háborúban elfáradt és megkérgesedett lelkű katonák lehettek az okai, hanem - erre vannak utalások - a felelőtlen, nyerészkedő lakosok is. A könyvtárat szerető Stibrányi Gyula ezekből - a tanítványain keresztül -