Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
A főgimnázium története (1912-1948)
újabb gyarapítás nincsen; 1934/35-ben 367 /!/ az évi gyarapodás, az adományozók között szerepel a helyi állomásfőnök, Bálás Vilmos (195 db), a kondorosi Czirbusz Endre ny. ev. igazgató-tanító (64 db), Nyíry Sándor testnevelő tanár, aki édesatyja (az egykori gödöllői nyomdász és laptulajdonos) hagyatékából adott át 25 db érmet, Róth Kálmán helyi ev. igazgató-tanító, valamint Dús János, a Ráday gróf ikladi intézője, aki a szántás közben előkerült, a Podmaniczky-család régi pecsétgyűrűjét adta át a gyűjteménybe. Számos Kossuth-bankó is szaporította az Eremtárt. Az év folyamán 103 darabot határoztak meg; 1935/36-ban 169 darabbal gyarapodott a gyíijtemény; 1936/37-ben 20 db osztrák koronázási érem és egy V. Ferdinánd ezüst a gyarapodás; 1937/38-ban a növekvés 50 db, ebből 38 db különféle Kossuth-bankó; 1938/39-ben nincsen adat. Az 1939-1941 között még kijelölt őre sincsen a gyűjteménynek. Az 1941/42-es tanévben a gyűjtemény 44 db különféle régi pénzzel gazdagodott; 1942/43-ban 5 db különféle orosz pénzt adott Zalán Frigyes tanár. Az 1943/44-es tanévben nincs szó éremtárról, a történeti-filológiai gyűjtemény viszont szaporodott 2 db régi kovás tüzszerszámmal (Chugyik Pál) és 1 db régi agyagedénnyel (Némedy Béla). Az 1943/44. tanév statisztikája szerint a történeti-filológiai szertár mindösszesen 355 darabból áll. Tételezzük fel, hogy az Éremtár beolvadt a történeti szertárba, akkor is fel kell tenni a kérdést: mi lett azzal a több száz, ha az évközi gyarapodásokat összeszámoljuk, akkor bizony ezren felüli éremgyüjteménnyel? Ugyanis a történeti szertár anyagába beleszámították a térképeket, képeket, újságokat, kordokumentumokat és más szemléltető anyagokat is. Tehát vagy egy pontatlan szertári kimutatással állunk szemben (ez nem valószínű), vagy pedig még a front pusztítása előtt valami történhetett a tekintélyesnek mondható éremtárral, melynek numizmatikai értékét ma már csak találgathatjuk. Az egészen bizonyos, hogy helytörténeti kapcsolódása számottevő, sokat érő lehetett, gondoljunk csak a Podmaniczky gyűrűre, az agyagedényre és más tárgyakra. Ugyancsak szomorúan gondolhatunk azokra az eredeti kéziratokra, melyek az igazgató iroda irattárába kerültek. Ezekről ugyanis semmiféle leltár, nyilvántartás nem készült, tehát pontos tartalmát sem ismerjük. Az 1944/45-ös pusztításokat ennek az anyagnak egy része átvészelte, de azt sem állíthatjuk, hogy a másik része megsemmisült. Lehet, hogy megmaradt, csak a gondatlan kezelés miatt elkallódott?! így pl. elkallódott Szontágh Sámuel püspök eredeti végrendelete és gazdasági számítása, Csengey Gusztáv két versének kézirata, ugyanakkor megmaradt Sulamit c. müvének az eredeti példány-töredéke. 1 Irodalomtörténeti érdeklődésre is számot tarthat az Osváth Gedeon által létrehozott, ám távozása után alig fejlesztett Petőfi-ereklyegyűjtemény. 2 Létrehozása két dologhoz kapcsolódott. Az egyik a Petőfi-centenárium. Dr. Osváth, mint irodalmár. Aszódra kerülésétől kezdve lelkes híve az Aszódon akkor már csak pislákoló Petőfi-kultusznak. Az 1870-1880-as évek aszódi Petőfi emlékezéseknek éltetője Csengey Gusztáv volt. Ö szervezte meg az első Petőfi-ünnepséget, az ő kezdeményezésére (az ö epigrammája) került fel az emléktábla a gimnázium falára, ő szervezte meg a Petőfi-önképzőkört, 1 Mivel más iskoláknál (középiskola és elemi iskola) is hasonló folyamatok játszódtak le, szomorú tény és elgondolkodtató, hogy miképpen kallódtak (és - sajnos - kallódnak) cl az iskolai gyűjtemények, melynek helytörténeti értéket még felbecsülni sem tudjuk, mivel ezekről leltár is alig maradt fenn. : Lásd az Évkönyv 1925/26. számát, valamint a Petőfi Aszódja ... c. könyvben közölt (106-107 ), a Petőfi gyűjteményt ismertető részt! A XII. pontba szedett felsorolást egyébként közöljük az 1925/26. tanév ismertetésénél.
