Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

A főgimnázium története (1912-1948)

- Az aszódi Hangya-szövetkezet 16 db, egyenként 10 pengő értékű üzletkönyvecskét adományozott jó előmenetelő tanulók jutalmazására lóxlüP 160 P

1 Talán nem haszontalan összehasonlítani az 1927/28-ban, az akkor még nagyon sokat érő pengővel kifizetett 903,31 P ösztöndíjat és alapítványi összeget a békeidő utolsó tanévében, 1938/39-ben, már a kicsit inflálódott pengővel kiosztott 677,46 P jutalomösszeggel, mely utóbbiból ráadásul 160 P nem készpénz. Ez a visszaesés nem a keresztényi segítés és buzdítás csökkenését jelenti, hanem bizony már a háború előszele. Továbbá ekkorra már világossá vált, hogy az olyan patinásán liberális tanintézet, mint az aszódi sem vonhatta ki magát a „nemzeti eszmék" hatása alól, mely eszmék a társadalom bizonyos rétegeit kirekesztették, azt a réteget, amely egykoron - a színvonalas munka elismeréséért - áldozatokat is hozott. A háborús években ez a csökkenő folyamat tovább mélyült. Az 1943/44. tanévben már csak a következő pénzjutalmak léteztek: - Horthy Miklós ösztöndíj 200 P - özv. D. Kiss Istvánné féle - kamatai 22,81 P - Névtelen (!) adományozott a kiváló tanulók jutalmazására 100 P - Csizmadia György - egykori aszódi tanár - az orosházi ev. gimnázium igazgatója, Burró Imréné emlékére küldött összeget egy kiváló internátusi növendék jutalmazására 30 P - A bejáró tanulók jutalmazására 3 x 10 P 30 P Ez összesen már csupán 392,81 pengőt tett ki.

2 A front közeledése, majd az orosz megszállás végkép elsöpörte az ösztöndíjakat és a pénzjutalmakat. Az államosítással pedig megszűnt a komoly alapítványok rendszere, a többletteljesítmények kiemelt elismerése. A nagy egyenlőségi mámorban a középszerűség uralkodott évtizedeken át, ami talán még napjainkban is tart?! Az eredményes iskolai munkát biztosító feltételek Könyvtárak, szertárak Az iskoláknak a tantervben/tantervekben meghatározott működése elképzelhetetlen megfelelő szemléltető eszközök és segédanyagok nélkül. Ennek érdekében szerveződtek az iskolai könyvtárak és szertárak. Az aszódi középiskola történetének bemutatásánál ismertettük az iskola könyvtár 1834. évi megalakulását. Ez a könyvtár hamarosan olyan tárgyakkal is szaporodott (térképek, glóbusz, tollgyűjtemény stb.), amelyek révén átlépte a könyvtár kereteit és szertárrá bővült. Az algimnáziumban aztán véglegessé vált a könyvtárak, szertárak rendszere, ezek kisebb módosítással 1944-ig megmaradtak. Sajnos a főgimnáziummá válás időpontjában nem rendelkezünk összesítő adatokkal. 1 Évkönyv 1938/39. 34. 2 Uo. 1943/44.