Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

Bevezetés

vagyonnal rendelkező, ám dicső ősökre feltekintő, iskolázott (jogvégzett), több nyelven beszélő, ambiciózus Podmaniczky Jánosnak, mely házasságból bontakozott ki s terebélyesedett el e nagy múltú család aszódi ága. Ettől kezdve - két évszázadon át Aszód és a Podmaniczky család neve, élete, története szinte eggyé forrt. Podmaniczky I. János birtokszervező, gazdálkodó munkájában méltó társa volt felesége, Osztroluczky Judit is. Ezt bizonyítják a fennmaradt gazdasági számadások.

1 Aszód lett a család egyre jobban gyarapodó birtokainak a központja. A gazdasági fellendülés eredményeként a régi udvarházat szép barokk kastéllyá alakították át, a hegyen, a fatemplom mellé pedig, a régi romokra új kőtemplomot építtettek. Mindezek a változások a lakosság számának a növekedését is elősegítették. Az 1728-as országos összeírás szerint Aszódon 49 úrbéres háztartás (31 jobbágy, 10 házas és 8 hazátlan zsellér), továbbá 1 szabados özvegy, 1 postamester, 1 ispán, 1 csizmadia, 1 szűcs létezett. Külön érdekessége ennek az iratnak, hogy 6 nagy szegénységben élő zsidót is megemlít/ Podmaniczky I. János ugyanis arra törekedett, hogy birtokközpontjában minél több iparos és kereskedő megtelepedjen. E helyi gazdaságpolitika eredményeként 1744-ben már 2 mészáros, 2 csizmadia, 2 kovács, 1 molnár, 1 szabó és 28 (!) zsidó (sörfőző, pálinkafőző, kereskedő stb.) fizetett taxát.

3 Ez a szám 1761-ben 16 fő iparos és 27 zsidó családfőre módosult.

4 1768/69-ben pedig a következő a helyzet: 8 csizmadia, akik céhbe tömörültek (céhmester Gregus Mihály), 2 „vékony" szabó, 1 szűcs, 1 kalapos, 1 varga, 1 kocsmáros (a város kocsmáját bérelte), 1 mészáros, 2 kovács (egy a városé, egy az uraságé), 1 molnár létezett. A 26 zsidó között találunk 3 ital mérőt, 3 pálinkafőzőt, 4 boltos kereskedőt.

5 Az 1770. évi urbárium szerint ugyanakkor a két földesúrnak (Podmaniczky II. János és Podmaniczky I. Sándor) 56, illetve 58, tehát összesen 114 jobbágya és zsellére volt. Az aszódi társadalom belső szerkezetét tekintve a település már nem falu, hanem városias jellegű volt. Ennek elismeréseképpen - az uraságok kérésére - Mária Terézia királynő 1761-ben három vásár (Aldozócsütörtök, Szt. István és Szt. Márton napján) megtartására jogosító mezővárosi privilégiumot adott a településnek. A városi jogállás még több iparost és kereskedőt csábított a Galga bal parti teraszaira és a domboldalra kapaszkodó kis településbe. Az első magyarországi népszámlálás (1786) adatai szerint ekkor Aszódon 1894 fő élt. A népességszámot tekintve ezzel a 20 Pest megyei mezőváros (oppidum) sorrendjében a 17. (18. Gödöllő, 19. Hajós, 20. Visegrád). A polgárok számát (62 fő) tekintve viszont a 9., és ha ezt az adatot a lakosság számához viszonyítjuk, akkor a 4., csupán Vác, Szentendre és Ráckeve előzte meg.

7 Ezekben az évtizedekben épült fel a Tabán nevű városrészen a római katolikusok kis barokk temploma (1750); építtették át Jung József építőmesterrel a Podmaniczky 1 Bartók-Horváth 1981. 69-94. 2 Petróci 1965. 95-154.; Bél Mátyás...74. 1 PMLIV. 23-a.CPII. 197. 4 PML IV. 23-a. CP II. 254. 1 PML IV. 23-a. CP II. 274. - Az aszódi zsidóság számát azért is fontos kiemelni, mert ekkor még az ország „fővárosának" számító Budán és Pesten nem tűrték meg őket. Mária Terézia 1746-ban 36 zsidó családot űzött ki Budáról; Pesten 1780-ban 2 zsidó család élt és csak II. József türelmi rendelete után változott a helyzet; 1787-ben Budán 26, Pesten 94 zsidó élt. - Lásd Zoltán 1963. 14. Továbbá Aszód város történetéről megjelent részletes munkát: Asztalos 1997. 6 PML IV-l-h Aszód. 7 Az első magyarországi népszámlálás... 1960. alapján