Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

A főgimnázium története (1912-1948)

Egyéb őstermelő, napszámos 7 5 17 25 Gazdasági tisztviselő 9 7 14 4 Nagyiparos 1 6 1 2 Kisiparos 23 20 37 26 49 16 61 25 Egyéb ipari segédszemélyzet 2 13 9 20 Ipari tisztviselő 2 3 7 4 Nagykereskedő 5 6 3 3 Kiskereskedő 11 21 26 20 Keresk. és közlekedési tisztviselő 8 23 11 25 26*** 23 10 24 Keresk. és közlek. segédszemélyzet 8 20 28 Köztisztviselő 9 16 52 29 Közhivatali segédszemélyzet 5 10 7 3 13 9 1 1 Pap, tanár, tanító 14 38 38 25 Más értelmiségi 4 13 14 23 32 16 12 11 Nyugdíjas 7 5 54 13 19 6 Magánzó, tőkés, járadékos 9 5 1 1 Katona 1 6 7 Egyéb 1 3 7 Arvaházi tanuló 1 A %-okat az egyes foglalkozási csoportok összese alapján számoltuk Kereskedelmi tisztviselő Közlekedési tisztviselő * Közlekedési segédszemélyzet A fenti táblázatból kiviláglik, hogy egy-két nagybirtokos, nagyiparos és nagykereskedő csemetét leszámítva, az aszódi gimnázium a kisemberek (kisbirtokosok, kisiparosok, kiskereskedők, kistisztviselők, falusi papok, tanítók és más kisértelmiségiek, kis nyugdíjasok) gyermekeinek a középiskolája volt. Vegyük sorba az egyes csoportokat! Az 1912/13. tanévben még meglehetősen nagy a mezőgazdasági érdekeltségű diákok száma (26 %). Ez oda vezethető vissza, hogy a kisbirtokosok, sőt még néhány napszámos is járatta gyermekét az algimnáziumba, mert annak elvégzése után lehetett a fiúból vasutas vagy más, alacsonyabb beosztású tisztviselő. Ám amikor az iskola nyolc osztályossá fejlődött, akkor már lecsökkent az e csoportból származók száma, mert ilyen hosszú ideig kevés család nélkülözhette a férfikezet a gazdaságból. Majd csak az 1930-as, 1940-es években kezdett emelkedni ismét a parasztfiatalok száma. Az iparosok, ezen belül a kisiparosok már a XVIII. századtól kezdve meghatározó bázisát adták az aszódi középiskolának, a diákság 1/4-e, 1/5-e e rétegből verbuválódott. Hasonló a helyzet a kereskedelemben (kiskereskedő) és a közlekedésben (vasutas) dolgozók csoportjánál is. Figyelemre méltó, hogy az állami bürokrácia kiépülésével miképpen növekedett a köztisztviselő családból származó diákok száma. Pontosan ellenkező folyamat játszódott le az értelmiségi csoportnál. Egykoron a papi, a tanítói és más értelmiségi családokból származó diákok jelentős, meghatározó nagyságú csoportot alkottak. Számuk az új helyzetben sem elhanyagolható, ám %-os arányuk egyre kisebb.