Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
A főgimnázium története (1912-1948)
tetéséhez. A programterv elkészítésével ugyancsak Schulek János műépítészt bízták meg, aki elképzelési vázlatát 1939. szeptember 6-ra készítette el. A tervezett internátus külső formája, nagysága és szerkezete teljesen megegyezett az új gimnáziuméval. Ugyancsak négy szintes épületben képzelte el a bentlakásos intézmény elhelyezését, mégpedig a gimnázium telkén. A tervezet egy mai értékítélettel is korszerűnek mondható épületet és intézményt vázol elénk. Talán mondani sem kell, hogy amiképpen az I. világháború elsöpörte az új gimnázium és kollégium építését, úgy a II. világháború az új internátus létrehozását odázta el. Megvalósítására csak a XXI. század elején kerülhetett sor. Az alumneum - az internátus Amikor 1912-ben a főgimnáziummá fejlesztés beindult, a nehezebb anyagi helyzetben levő gyermekek tápintézete, az Alumneum, már évtizedek óta eredményesen működött. Az 1912/13. tanévben 28 diák ebédre és vacsorára, 15 csak ebédre jelentkezett. Kikből kerültek ki az alumnisták? Elsősorban olyan szegényebb sorsú diákokból, akiknek valamilyen szállása ugyan volt Aszódon, de ellátása nem. Ezek a tanulók ebédet és vacsorát a tápintézetben kaptak, a reggeliről maguk gondoskodtak. Olyan diákok jelentkeztek elsősorban ebédre, akik távolabbi helyről, naponta bejártak, a meleg ebéd elfogyasztása megnyugtatóan biztosította az egész napi távollétüket a szülői háztól. S végül akadtak olyan szegény sorsú diákok is, akiknek az itt kapott élelem volt az egész napi tápláléka. Elsősorban közülük kerültek ki a szupplikánsok, akik nemcsak az Alumneumnak gyűjtöttek pénzt a nyári vakációban, hanem maguknak is, hiszen a szupplikációból befolyt összeg egy része a gyűjtőt illette meg. Az Alumneum önfenntartó „üzemként" működött, a gimnázium keretei között. Vezetője az egyik gimnáziumi tanár, az ephorus, mely tisztség nem csak munkát, hanem egyfajta rangot is jelentett, ugyanis hivatalból tagja volt a Gimnáziumi Bizottságnak. Az ephorus irányította a tápintézet működését, kezelte a pénzügyeit, rajta, az ő ügyességén, leleményességén múlott az intézet működésének a milyensége. Az ephorusi tisztet 1914-ig Dr. Osváth Gedeon töltötte be, majd őt Karádi János követte, aki haláláig az Alumneum, majd az Internátus vezetője volt. Karádi árva gyerekként nevelkedett, és minden bizonnyal saját életének nyomorúsága fejlesztette ki benne azt a végtelen nagy szeretetet és gondoskodást, amit ebben a közegben élhetett ki igazán, sok-sok tanuló, diáknemzedékek nagy örömére. A másik kulcsember a gazdaasszony volt, akinek a szűkös anyagiakból kellett előteremteni a mindennapi ételt. A gazdaasszonyi tisztet évtizedeken át, a szinte már legendává vált özv. Deér Józsefné töltötte be, aki 25 éves szolgálati jubileuma alkalmával ezüst étkészletet kapott ajándékban (98 K értékben!), báró Podmaniczky Géza 50 koronát, Micsinay Ernő 10 palack kitűnő bort küldött a jubilánsnak. 1 Az 1918/19. tanévtől ismét egy áldott jó asszony, egy tanító özvegye, Burró Imréné lett a gazdasági 1 PMTd 88. 15. 18. - 1916. dec. 20. jkv.
