Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
A főgimnázium története (1912-1948)
azzal a rendelkezéssel, hogy a tőkének éves kamatait karácsonyra, felváltva egy gyermekes tanárcsalád kapja. 1 Az Aszódi Evangélikus Egyház - mint ezt már más helyen jeleztük - az 1920-as évek közepére arra az elhatározásra jutott, hogy képtelen egymaga a középiskolát fenntartani, és egyben az új iskola építését megvalósítani. Ezért ajánlotta fel a gimnáziumát a kerületnek. Közel kétszáz éves helyi irányítás után 1926-ban a Bányakerület iskolája lett az aszódi Petőfi Reálgimnázium, amelynek anyagi gondjai ettől kezdve jelentősen enyhültek. A nagyobb, szélesebb alapokon nyugvó kerületi pénzügyi viszonyok, különösen pedig a kiváló püspök, Raffay Sándor iskolapolitikája nemcsak a mindennapi anyagi gondoktól szabadította meg Petőfi egykori iskoláját, hanem megkezdte a méltatlan iskolai körülmények felszámolását. Első lépésként a régi épületegyüttest újították fel, majd pedig a meglévő telekre megtervezték és hamarosan felépítették az új gimnáziumot. Mindez már nem csak a helyi egyház, nem csak Aszód község, hanem a Bányakerület pénzén és állami támogatással valósult meg. Az iskola-átadást követően természetesen az iskola pénzügyeinek irányítása is átkerült az új fenntartóhoz, a közvetlen felügyeletet gyakorló Aszódi Középiskolai Bizottsághoz. A Gimnáziumi Bizottság vagyis a „kisbizottság" ezt követően csak kisebb gazdasági feladatok, részfeladatok megoldásában vett részt. E téren a legfőbb tevékenysége, a megadott keretszámon belül, a tandíjmentesség és tandíjkedvezmény tanulókra bontása volt. Egyéb feladatokat a mindenkori igazgató a kerülettel rendezett le. Ilyenképpen a gimnázium életében az Aszódi Evangélikus Egyház és Aszód nagyközség szerepe is jelentősen csökkent. Aszód gazdasági erőforrásai az 1920-as, 1930as években számottevően kisebbedtek, ezért a középiskola támogatására is csak korlátozott összeget ajánlhatott fel. A fenntartóváltás után az első évben 120, majd a következő esztendőkben 300-300 pengővel járult hozzá az iskola működtetéséhez. Jelentősebb helyi jellegű pénzügyi támogatás nem történt. Kiemelkedik, mint egyedülálló helyi kezdeményezés Dr. Oravecz Ödön igazgatónak a gyűjtőakciója, amelyet az új iskola építési terheinek az enyhítésére indított. Az akció során (1932. május 19. 1933. július 5. között) 4071,70 pengőt sikerült összegyűjtenie. Anyagi jellegű támogatásnak, segítségnek tekinthetjük az iskolát körülvevő területnek a parkosítását, fásítását. Ez a 4 holdas terület az építkezés előtt egy elhanyagolt, bokros domboldal volt, ahol a gyermekek szabadon játszhattak. Olyannyira elhanyagolt állapotok uralkodtak ezen a területen, hogy az 1920-as évek elején egy, a Javító Intézetben dolgozó alkalmazott gyermekét halálra sújtotta a rászakadt homokfal. Nos, ezt a területet a gödöllői, a máriabesnyői, a mezőhegyesi erdészeti hivatalok, és több magánember (így pl. Jancsik Mihály főgimnáziumi tanár) 5883,-P értékű facsemete ajándékával fásították be. A parkosítást a következő években is folytatták. így pl. 1933-ban a gödöllői erdészet 100 db cser és 100 db tölgycsemetét, a zsámbéki Zólomi Imre pedig 50 db lucfenyő és 50 db ezüstfenyő csemetét adományozott ingyen az intézetnek. Az iskolát körülvevő park - bár kicsit megkopott, felújításra szorulna - még ma is őrzi egykori szépségét. 1 Évkönyv 1922/23. 5.
