Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
A főgimnázium története (1912-1948)
Podmaniczky Ilona bárónőtől. Az évi 4 országos állat- és kirakodóvásár, valamint a heti két piacból nem elhanyagolható bevétel származott. Különösen így volt ez a múlt században és e század elején, amikor az aszódi vásárok messzi földön híresek voltak, és sok eladót s vevőt csaltak a Galga mentére. A közlekedés, valamint a helyi bolti kereskedelem országos fejlődése után a vásárok jelentősége csökkent. Egy századelejei híradás szerint „Pénteken volt megtartva a híres őszi marhavásár Aszódon, mely mint minden évben ez idő szerint is a lehető leglátogatottabb volt. "' Aztán az 1910-es években „Aszódi vásár (augusztus 20.) sok árú, kevés vásárló". 2 Két év múlva: „Az idő jó, a kereslet kicsi volt az aszódi vásáron. "' Természetesen ennek arányában változott, csökkent a bérleti díj is. Lengyel Ábrahám 1906-ban, három évi ciklusra még 2010 K/év összegért bérelte, 4 ám 1916. évre özv. Graf Éliásnétól már csak 1500 K, 1918ban Masznyik Mártonnétól 1200 K/év bérleti díjat kaptak. 6 A helyzet, a tendencia az elkövetkező években sem változott. Természetesen a vásárból nemcsak haszon származott, hanem kiadás is keletkezett. A XIX. század végétől az 1920-as évek végéig a Kondoros téren tartották a vásárokat, ahol hidat, korlátot kellett javítani, cédulaházat felépíteni, gondoskodni kellett a terület tisztán tartásáról. Pest megye alispánjának 1925-ös leiratában részletesen foglalkozik az aszódi Kondoros téri vásártérrel. Megállapítja, hogy „teljesen berendezetlen", a vágóhíd rozoga, bűzös, tisztátlan, a szennyvíz a kútba folyik. Ugyanakkor ennek a kútnak a vizével mossa a mészáros a húsokat, a vágóhidat is ezzel tisztítják. Felszólította tehát a főszolgabírót a helyzet megváltoztatására, aki természetesen a feladatot azonnal tovább adta a vásárfenntartónak vagyis a Gimnáziumi Bizottságnak. 7 A GB vezetői belátták, hogy előbb vagy utóbb új vásárteret kell kialakítani. Ezért aztán 1929-ben megvásárolták a Pesti út és a balassagyarmati vasútvonal közötti 6 kh és 338 négyszögölnyi területet, ahol aztán 1930 nyarán a területet betonoszlopok között beépített vaskorlátokkal részekre osztották, kutat ásattak és cédulaházat építettek. Mindezek 33000 pengőbe kerültek. Ez év őszétől kezdve itt tartották az országos vásárokat. A heti piacnak a Fő (akkor Podmaniczky) tér adott otthont. 8 A helypénzszedési jog nem szűnt meg az iskolának a kerülethez adásával sem, csak ennek kezelése most már az új fenntartó feladat volt, amit a régi gyakorlat szerint alkalmazott vagyis bérlőknek adta el a jogot. Megszüntetésére az államosításkor került sor: „Érdekes megyei vonatkozású döntést hozott a bizottság az a s z ó d i g im n á z i u m m a l kapcsolatban, mivel annak régóta piaci és vásári helypénzszedési joga volt. " A közalapítványbeli főügyész véleménye alapján a gimnáziumi ügyosztály azt javasolta, hogy helyesebb erről a jogról lemondani, mert az iskola rendes állami javadalmat élvez és a jövedelem beszedése, kezelése rendkívül nehézkes. „Bár a díjak ' Aszód és Vidéke 1902. XI. 16. szám. ~ Uo. 1911. aug. 27. szám. 1 Uo. 1913. nov. 16. szám. 4 PMTd 88. 15. 18. - 1906. dee. 7. jkv. 5 Uo. -1915. dec. 16. jkv. 6 Uo. - 1918. jan. 5. jkv. 7 PML IV. 422/b Aszódi járási főszolgabírói iratok 1925. - 1028. * APMTd 2002.13.1. 34.
