Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

Bevezetés

Az evangélikus iskolák történetét feltáró munkákat nehezíti az a tény, hogy a protestáns egyházak - érthető módon - az önállóságukat, az autonómiájukat féltve, nem engedtek beleszólni belső életükbe. Olyannyira, hogy még adatokat sem szolgáltattak a hatalomnak viszonyaikról (pl. az iskoláikról!). Különösen érvényes ez a XVIII. század első felére. Az iskolákról nem készítettek összeírást, statisztikát, azok bezárásától félve, szinte eltitkolták létezésüket.

1 Különösen vonatkozik ez a latin iskolákra. Ezek a kisgimnáziumok lényegében az elemi iskolával együtt, abba beleolvadva működtek kezdetben. Egy fedél, sokszor egy oktató vezetése alatt létezett az elemi és a latin iskola. „A ma megszokott tiszta iskolafokozatokat (elemi-, közép- és főiskola) úgyszólván a XVIII. század végéig hiába keressük a magyarországi evangélikusoknál. "

2 A felsorolt okok miatt először csak az 1766-os országos összeírás tájékoztat bennünket a magyar királyságban működő protestáns (ezen belül evangélikus) közép- és felsőfokú iskolákról. A kimutatás természetesen a már működő intézményeket tartalmazza. Az evangélikus kisgimnáziumok sorában találjuk az aszódit is. Ha a térképre tekintünk, akkor azonnal szemünkbe tűnik, hogy a mai Magyarország területén a legrégebbi evangélikus középiskola, a soproni után az aszódi. Itt kell megemlíteni azt a jelentős tévedést, ami 1966-ban történt. A Petőfi Gimnázium ugyanis (a fenti összeírás alapján) ebben az esztendőben ünnepelte fennállásának 200. évfordulóját. E tévedésre majd a tényleges iskolaalapítás bemutatásánál részletesen kitérünk. Az aszódi középiskola mentségére legyen mondva, hogy más tanintézeteknél is előfordultak hasonló „tévedések'". Például Sopron esetében erre Kovács László József sokrétű kutatása és több tanulmánya rávilágít.

3 Amikor 1857-ben Müllner Mátyás iskolatörténeti kutatására hivatkozva megünnepelték a soproni középiskola 300 éves fennállását, akkor csupán egy részadatra hivatkozva érveltek, hogy visszanyerjék a soproni iskola nyilvánossági és érettségit adó jogát. Valójában a soproni „kis gimnázium" születési éve 1606, a nagygimnáziumé pedig 1628. A római katolikus középiskolák alapításánál és működtetésénél is szerepet játszottak a vallásukhoz hű köz- és főnemesek adományai, mindazonáltal ezek belső életébe nem szólhattak bele. Mint már jeleztük, itt a központi irányítás (püspökség, rendtartomány) érvényesült. A protestáns iskoláknál más a helyzet. Kezdettől fogva, de a XVIII. századi rendeletek következtében mind az egyházak, mind az iskolák belső életében egyre nagyobb szerephez jutottak a világi vezetők. A /. Carolina Resolutio (1734) után az evangélikusok is létrehozták a négy egyházkerületet (szuperintendenciát - élén az egyházi méltóság a szuperintendens), majd a „dobsinai egyesség" után megválasztották a világi elnököket (felügyelő) is.

4 (Itt jegyezzük meg, hogy a témánkat érintő bányai egyházkerületben a Radvánszky, a Prónay családok mellett a Podmaniczkyak kezdettől fogva jelentős, vezető szerepet töltöttek be.) Nagyon fontos szempont: kik, milyen képzettségű tanítók, tanárok oktathattak az evangélikus iskolákban? Ezzel a témával kapcsolatban feltétlenül át kell tekinteni a zsinati határozatokat és a különböző egyházi törvényeket, rendeleteket.

5 1 Mészáros 1981. 507-509. 2 Szelényi 1917. 79. 3 Ezekből kiemeljük: Kovács L. J. 2002. 45-75. 4 Erre utal az Ev. iskolaügy Magyarországon fejezet is. Pedagógiai Lexikon I. Bp. 1976. 406-410. 1 Az áttekintést Szelényi idézett munkája alapján végeztük.