Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)
lességeit akarják körvonalazni, épp úgy, mint maga a hivatal, érintik az iskolai élet összes ágait, intézkedvén a tanítás rendjéről s a tankönyveb'ől is. — A szabályzat pontjai egyébként a protestáns szellemnek megfelelően készültek, mely szerint az igazgató tanártársaival szemben „primus inter pares" (első az egyenlők között) volt. 1 Az iskolában folyó pedagógiai munkának korlátot szabott az a körülmény, mely szerint a XIX. században működő oktatók közül kevés rendelkezett tanári diplomával. Erről a kérdésről más helyen már említést tettünk. Most a témát a pedagógiai oldalról közelítjük meg, és a tanárok magas (teológiai, tudományegyetemi) végzettségét nem vitatva, ám a tanításhoz szük^^// séges általános neveléstani, módszertani, tantárgypedagógiai ismeretek hiányát, mint tényt állapítjuk X- **$jjiß i me g- Ennek hiánya sok tehetséges, magát e téren ^^^^&^ művelő oktatónál alig látszott, mindazonáltal voltak A-As ódi Evan élikus olyanok, akiknek fogyatékosságai komoly problémát ..... . , is jelentettek. Erre legyen példa az egyébként sok Algimnázium pecsetlenyomata . . „ ... , , , ,, , . . kituno tulajdonsággal rendelkező, sot igazgatónak is megválasztott Sramkó esete, aki az 1874. évi majálison - általunk nem ismert - „botrány" után dorgálásban részesült. „Az iskolabizottmány figyelmezteti Sramkó Mihály gimnáziumi tanár urat, miszerint a testi büntetések általában de különösen azoknak gyakori, túl szigorú és helytelen modorban történő alkalmazásával a fegyelem fenntartása s a szorgalmi haladás menete, az újabb kor nevelési elvei szerint s nem célravezetőén eszközöltetik - ennélfogva a fegyelem fenntartásának módjait és a szorgalmi haladást célzó eszközöket az előhaladt kor nevelési elvei szerint alkalmazza. A jelzett tanárhiánynak okát kezdetben a magyar felsőoktatásban kell keresnünk. Később, amikor már egyre több diplomás tanár került ki az egyetemekről, akkor pedig az iskolafenntartó aszódi egyház szegénysége okozta a problémát. A kiegyezés utáni években, évtizedekben gomba módra szaporodó egyházi és állami középiskolák minden végzett tanárt alkalmazni tudtak. A nagyobb városok, jelesebb iskolák nemcsak a törvényben megállapított minimum összeget, hanem annál többet is képesek voltak egy-egy kiváló oktatónak nyújtani, ugyanakkor Aszód csak a minimumot vagy még annyit sem, így aztán az 1880-as évek közepétől egy jó évtizeden át szinte évenként váltották egymást a tanári oklevéllel még nem rendelkező segédtanárok. Közülük nem egy a csekély díjazást lebecsülte, sőt volt olyan, akinek viselkedését már eltűrni sem lehetett: „Miszerint gimnáziumunknál oklevél nélküli segéd-tanárképen szokás szerint egy évre alkalmazott Lux Károly tanár úr miután az év folyama alatt szerény jövedelmet nyújtó itteni állásával legnagyobb elégedetlenséget tanúsíta, aminek gyakran gyöngédtelen modorban kifejezést is adott..." felmentették állásából. 3 A kérdés végső megoldása akkor történt, amikor az állami támogatás enyhítette a pénzügyi nehézségeket, így aztán a század végére kialakult egy viszonylag állandó tantestület, melynek 1 Évkönyv 1900/1901. 38. 2 PMTd 88.15.18.-1874. júl. 29. jkv. ' PMTd 88.15.18. - 1888. aug. 12. jkv.
