Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)
csak súlyosbította a helyzetet. Ez azért volt nagyon megrendítő, mert mind a tanítóknak, mind a lelkésznek a fizetéséhez, nemkülönben az iskolák fenntartásához jelentős összeggel járultak hozzá a földesúri család tagjai. Aszód látképe a XIX. század közepén Az iskola anyagi gondjait a tandíjak emelésével kívánták enyhíteni. Először 3-4 forintos összegben állapodtak meg, majd hosszas vita után a helybeli tanulók után l-l, az idegenek után 2-2 forint befizetését határozták el, ami ellen Korén azonnal tiltakozott, ám ezt figyelmen kívül hagyták. 1 Majd Royko Lajos felügyelő javasolta a presbitériumnak, hogy lépéseket kellene tenni az esperességnél a latin iskola megsegítése érdekében, mivel a törvények értelmében jelen állapotában tovább nem működhet. Előterjesztése szerint célszerű lenne „progimnáziummá", reálgimnáziummá alakítani, Mikulás azonban letorkolta a javaslattevőt: a témát egyelőre halasztani, hagyni kell, mivel mind a presbitérium, mind az egyház (?) „...nagy többséggel a progymnasium ellen nyilatkozik. " 2 Hogy ez mennyire nem így volt, azt Esztergály Mihály főesperes felkérésére válaszoló Korén István levele bizonyítja a legékesebben. Ebben a levélben vázolta fel a kiváló tanár azt az elképzelést, hogy miképpen lehetne a latin iskolából algimnáziumot létesíteni. „ Nagy Tiszteletű és Tudományú Főesperes Úr! - A folyó hó 7-kén hozzám intézett hivatalos felszólítását, hogy egy tervet készítsek, miképpen lehessen az aszódi nyelvtani iskolát progimnáziummá emelni, örömest tevém gondolkodásomnak fő tárgyává és róla mind magam elmélkedtem, mind más, a dolgokhoz értő férfiakkal beszélgettem, sőt előterjesztettem. Amiben ekként megállapodtunk azt Nagytiszteletű Főesperes Úrnak előadni ezennel szerencsém vagyon. - Aszód már száz esztendő óta az egész pesti, nógrádi és hevesi vidék által, melynek közepében fekszik, a latin iskolára legalkalmatosabb helynek ismertetett el. Iskolája a kitűnő jótékonysága földes uraság Ngos Podmaniczky bárók családja által nemcsak felépíttetvén, hanem nagylelkűleg is pártoltatván évenként sok ifiút a magasabb tudományos pályára előkészített egészen a szónoklati osztályig. Hitvallás és nyelvkülönbség nélkül küldték ide a szülék magzataikat, mint olyan helyre, hol három nyelv: magyar, német és tót 1 AEEI Protocollum - 1851.jún. 15. jkv. 2 Uo. - 1851. júl. 13. jkv.