Köpröczi Rózsa: A grafikus Szőnyi. Rajzok, vázlatok, tanulmányok (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Szőnyi István Alapítvány, Szentendre – Zebegény, 1996)
SZENTANULMANYOK A GYŐRI FRESKÓHOZ „Elsősorban tanuljunk meg szénnel rajzolni. A legjobb és legtanulságosabb, nagyon tág lehetőségű technika... leginkább benne egyeztethető össze a rajz, a festői felfogással." (SZŐNYI ISTVÁN: A RAJZ 14. O. A KÉPZŐMŰVÉSZET ISKOLÁJA, KÉPZŐMŰVÉSZETI ALAP KIADÓVÁLLALATA, BP., 1976.) Szőnyi pályáján az 1941-es év fontos megbízatást hozott. Már régóta vágyott arra, hogy kipróbálja képességeit egy monumentális feladat megoldásával. A győri Szent Imre-templom freskóira kiírt pályázatot ő nyerte el, így megnyílt előtte a lehetőség, hogy a „nagy falon" is megvalósítsa festői elképzeléseit. A kihívás új volt, mivel eddig sohasem kellett alávetnie magát a megrendelő elvárásainak. A táblakép, a grafika magányos műfajok. A kész mű vagy egy lakás falára kerül, vagy a kiállítótermek, grafikai kabinetek intim tereiben találkozhat vele a közönség. Egy freskó megvalósítása, különösen középületben más szemléletet követel. A megrendelő saját eszméit szeretné viszontlátni, sugalmazni a művész által. Az alkotó személye itt mindenképp háttérbe szorul, alárendelődik a programnak. A műfaj más kötöttségekkel is jár. Figyelembe kell venni a távolságokat, a fal megvilágítását, a liturgia szabályait. A győri Szent Imre-templom oltárkép nélküli, folyamatos falfelületén Szőnyinek a vallás és a mindennapi élet összekapcsolódását, elválaszthatatlanságát kellett érzékeltetnie. A programban szerepel Krisztus mennybemenetele és megdicsőülése, az apostolok, a tanító egyház, a büntető egyház, a mecénáló egyház, az alamizsnát osztó, a segítő egyház szimbólumai, Mária a kis Jézussal és a magyar szentek. Az apszis megoldása a legautentikusabb, itt sikerült alkalmaznia a táblaképeken kikísérletezett megoldásokat. Szőnyi fényről alkotott elképzelései erősen különböztek a keresztény fénymisztika barokk egyházi festményeken megvalósult példáitól. A barokk „teátrum sacrum" nélkülözhetetlen hatáselemei az anyagivá vált fénynyalábok, melyeknek kiindulópontja egy meghatározott, isteni tartalommal felruházott alakzat, míg Szőnyinél ez a középpont a semmivé vész, így fejezi ki egy láthatatlan felsőbb idea jelenlétét. Megfoghatatlan, misztikus fény vonja be azokat a szereplőket, akik az isteni kegyelemből részesültek, míg az „árnyékban maradottak" sokkal színesebbek. A részleteiben csodálatos freskó nem lett egységes egésszé, mégis magasan fölötte áll a kortárs egyházművészeti alkotásoknak. A kihívás óriási volt, a pályája delelőjén járó mester, aki már pár éve a Képzőművészeti Főiskola murális tanszékét vezette, komolyan vette a feladatot, gondos előkészítő munkába kezdett. Tanulmányrajzok százait készítette el. Módszeresen gyűjtötte az arcokat, típusokat. Főleg a transzcendens szereplőkhöz volt szüksége új karakterek megismerésére. Most valódi tanulmányrajzok születtek, valódi modellek után. „A képzőművészet iskolájában" ehhez a műfajhoz is találunk útmutatást. „A modellt vagy a rajzolandó tárgyat úgy helyezzük el, hogy a fény vagy az árnyék megoszlása lehetőleg értelmesen tagolja a szerkezetét... Hiba lenne az apró részletekből kiindulni... elhomályosulna az összbenyomás."* Nemcsak az arcok érdekelték, hosszasan elidőzött egy-egy jellemző mozdulat ritmusán, türelmesen kísérletezett, míg eljutott a legszebb megoldásokig. A térdeplő, imádkozó figuráknak, a lebbenő nőalakoknak, Krisztus méltóságteljes megjelenítésének sok-sok változatán át jutott el a végső megfogalmazásokig. Nem sajnálta az időt egy-egy érdekes kéz- vagy lábtartás, a drapériák esésének megfigyelésétől. A kéz-, láb-, mozdulattanulmányok szinte anatómiai pontosságúak, de távol állnak a naturalizmustól és az anatómiai leckék szárazságától is. Kitűnően alkalmazzák a széntechnika lehetőségeit. Sokszor túl kellett emelkednie a realizmuson, különösen ha egy-egy angyalszárnyról vagy a Duna fölött lebegő, megnyúlt arányú nőalakról volt szó, de jó néhány arcon is elérte ezt az * Szőnyi István: A rajz 15. o. A képzőművészet iskolája, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat, Bp. 1976.
