Köpröczi Rózsa: A grafikus Szőnyi. Rajzok, vázlatok, tanulmányok (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Szőnyi István Alapítvány, Szentendre – Zebegény, 1996)

KOMPOZÍCIÓS VÁZLATOK „A festés egész folyamata alatt, az utolsó ecsetvonásig tulajdonképpen mindig rajzolunk is." ,...s így kelti a kép azt a harmonikus benyomást, hogy a rajz a színnel egy pillanatban született." (SZŐNYI ISTVÁN: A RAJZ. 13. O., A KÉPZŐMŰVÉSZET ISKOLÁJA, KÉPZŐMŰVÉSZETI ALAP KIADÓVÁLLALATA, BP., 1976.) Rajzolás közben a művész sokszor gondol a születendő festményre, megálmodja a színeket, s a rajzolás egész folyamata alatt mindig fest is. A válogatás tanulságos darabjai azok a kompozíciós vázlatok, melyek egy-egy jelentős vásznát készítették elő. Az ismerős szereplők, a faluban megfigyelt asszonyok, emberek sohasem álltak modellt Szőnyinek. Rajzi jegyzeteiből idézte fel alakjukat, fűzte egybe, sorakoztatta fel őket. A kusza vonalak szövevényéből, sok-sok változaton át bontakozott ki a végleges megoldás. Mint a zeneszerző a harmóniákat, úgy rendezte, variálta szereplőit különféle ritmusok szerint, változatos alakzatokba, a technikai megoldások széles skáláján mozogva. A toll kemény, szálas vonalain, a lavírozott tus leheletszerű tónusainak, a szén puha, fekete mélységein, a ceruza nyomain át vezetett az út a színekig. Néha gondolatban már megálmodta és odaírta a nevüket a vázlatra. De túl a célirányos tervezésen, nagy példaképéhez, Rembrandt-hoz hasonlóan nagyon sokszor belefeledkezett a rajzolás gyönyörűségébe, ilyenkor születtek azok a kis grafikák, melyek a legegyszerűbben fejezik ki a világ e szegletében megtalált teljességet. Egyes lapokon szinte eszköz nélkül, a japán tusrajzok szűkszavúságával, és a „minimai art" szigorúságával a semmiből épít végtelent. Mindenki láthatja azt a csodát a „Dunánál" című kis szénvázlaton, amikor egy fekete, puha szélű vonal és a parányi, lóvontatta szekér között a Duna monumentális tükre, és a végtelen ég feszül. Nem kellett hozzá más, csak néhány fekete folt, melyet a szén hagyott a fehér papíron. Többi dunai témájú képén is megismétlődik a varázslat. A vízparton tevékenykedő, hegyoldalon dolgozó asszonyok, férfiak kozmikus egésszé olvadnak össze az őket körülvevő tájjal. A rajzok, festmények főszereplői köré - akik lehetnek emberek, állatok, tárgyak - olyan atmoszférát tudott szervezni, mely a leghétköznapibb dolgokat is túlemeli az egyszeri idő konkrétságán. Különleges élmény, amikor a gomolygó vonalak közül kibontakoznak az „Este" vagy az „Udvarban" című híres vásznak körvonalai, láthatóvá válik a festői invenció, tetten érhető a gondolat születése. A rajzok lapozgatása közben remélhetőleg az olvasó is rájön e műfaj ízére, zamatára. A színes képeknél szűkszavúbb, de éppoly izgalmas világ tárul fel, ha nem sajnálja figyelmét megfejtésükre.