Verba Andrea: Paizs Goebel Jenő (1896–1944) (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1996)

szetelvűség mellett a kubista formalátást is magába olvasztó kortárs festészeti tendenciákkal. 25 Goebel a kubizmus teremtette képépítkezést, térformálást el­vetette, értelmetlennek tartotta, számára deklaráltan Cézanne jelentette a festői nyelv maximumát. 26 Ez­zel együtt művészetében mindvégig nyomon követ­hető egyfajta szerkezetesség, a látványelvűség mel­lett is a sokszorosan tördelt térábrázolás, amely arra enged következtetni, hogy ha elméletileg nem is fo­gadta el, műveibe mégis beépült valami a kubiz­musban gyökerező képszemléletből. 27 A fiatal Goe­belnél ezek a különböző formalátást igénylő vonu­latok csaknem egyszerre, az egyre erősödő neok­lasszicizáló tendenciák közepette jelentkeztek. A neoklasszicizmusnak nevezett irányzat magját Szőnyi mellett Aba-Novák, Patkó Károly, Korb Er­zsébet alkotják ebben az időben. "A stílust elsősor­ban a testek plasztikus tömegét hangsúlyozó fény­árnyék kontrasztra épülő kompzíciók jellemzik. A képeken túlnyomórészt monumentális, elsősorban tájba helyezett aktok ill. heroikus hangvételű port­rék, önarcképek jelennek meg" 28 - írja Zwickl And­rás. Goebel már említett, Festő és modell c. 1922­ből származó tusrajzán is valóban "jól látszanak a stílus jellemző vonásai, a lendületes és laza vonal­hálóval plasztikusan modellált testek, valamint a klasszikus beállítású kompozícó." 29 Ugyanakkor nem elhanyagolható az a tény sem, hogy erre az időszakra esik El Greco művészetének felfedezése, kinek festészete többek közt Szőnyire, Jándira és úgy tűnik, Goebelre nézve is meghatározó élményt jelentett. Bajkay Éva Uitz Béla egy évtizeddel ko­rábban készült műveivel kapcsolatban hangsúlyoz hasonló gyökereket: "Ahogy a nagybányaiak Basti­en-Lepage-t figyelték, úgy nézte Uitz Rembrandtot, Tintorettót, de mindenekelőtt Grecot és Cézanne­t. 30 " Uitz budapesti rajzai pedig - ahogy Kállai is ki­emeli - nagy hatással voltak Szőnyire. 31 A Szőnyi és Paizs Goebel festészete között feltá­rulkozó különbségeket leginkább a párhuzamok mentén találhatjuk meg. A Hegytetőn és a Szent Se­bestyén e., képeket mindössze két esztendő választ­ja el egymástól. Szőnyinél ez a mű a kétalakos ön­arckép kompozíciók egész sorát zárja le. Goebel Szent Sebestyént ábrázoló képe a korban más élet­művekben is előforduló szerepjátszó önportrék jel­legzetes, spirituális érzékenységgel megfestett pél­dája. 32 Úgy tűnik, a maga összefüggéseiben mind­egyik jelentékeny alkotás, festőjük eljutott valaho­va, összegzi tapasztalatait. Talán soha ilyen közel nem állt egymáshoz a két életmű, és mégis azt kell gondolnunk, ez az a pont, ahol az utak elválnak. A tapasztalatok két teljesen különböző nézőpontból összegződnek. Szőnyi neoklasszicizmusa abba a ki­egyensúlyozott, harmonikus, fénnyel átitatódott ké­pi világba torkollott, amely a Zebegény adta egy­szerű hétköznapok valóságából táplálkozik a későbbiekben. Paizs Goebel klasszikum iránti von­zódása, mely más szempontok szerint, de a harmin­cas évek első felében készült munkáin is megfigyel­hető, soha nem teremt olyan biztonsággal megépí­tett, szilárd képi világot, mint ahogy azt Szőnyinél tapasztaljuk. A munkájával mindig elégedetlen, örökösen kísérletező festő számára ez a nehezen körülírható, de létező vonzódás támpontot, viszo­nyítási alapot jelent, tárgya ugyanakkor valamiféle­képpen mindig elérhetetlen marad. Ennek követ­keztében műveit a legtöbb esetben melankolikus felhang, nyugtalanság színezi át. Mindemellett al­kotásaiban egészen a húszas évek végéig fellelhet­jük a Szőnyi környezetéből kisugárzó stílus forma­jegyeit (Asztalra támaszkodó önarckép 1926, Fürdő nők, 1928, Fürdő nők, 1929, Festő és modell, 1929). Visszatérve a párizsi tanulmányúthoz, 1925 márciusától egészen novemberig a festő ismét Ma­cherinben ill. Barbizonban dolgozik. A fiatal mű­vészek sokat, és ebben az évben már sikerrel is fes­tenek. Varga Albertet követően Goebel is kiállít Párizsban a Galerie du Zodiaque-ban. 1925 júliusá­ban ötven munkája: Szajna-menti és charentoni tá­jak, a majdani Szentendrét idéző szűk zegzugos pá­rizsi utcácskák, kapualjak, önarcképek, akttanul­mányok, krokik láthatók itt. Czimra Gyula a követ­kező év márciusában állít ki ugyancsak ebben a ga­lériában. Ahogy Haulisch Lenke is beszámol róla, Czimra és Goebel barátkozását ebben a korszakban számos közös téma és közös élmény bizonyítja. 33 Czimra 1925-ben szénrajzot készít Goebelről, amint a műtermében dolgozik. 34 Egy évvel koráb-

Next

/
Thumbnails
Contents