Verba Andrea: Paizs Goebel Jenő (1896–1944) (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1996)
ban volt Bene Gézával. 167 Rendszeresen látogatták egymást a 30-as évek végén előfordult, hogy Benééknél együtt akvarelleztek. 168 Kettejük kapcsolatának szép emléke Bene Géza Göbel rajzol (1941) c. tollrajza, 169 valamint Paizs Goebel Vízfestmény Bene Gézának c verse. 170 Paizs Goebel tus és diófapác rajzaira, szén vázlataira a festményekhez hasonló előadásmód jellemző. Sűrű vonalháló szövi be a teljes képteret, a formát néha csaknem lehetetlen kibontani a háttérből. Paizs Goebel életművét végigkísérik önarcképei, s ez a tény, úgy tűnik szimbólumértékű, hiszen önarcképein kívül csak elvétve ismerünk tőle egy-két portrét, 171 de ezek szuggesztivitásukban, kifejezőerejükben messze elmaradnak önarcképei mögött. "Természeti és lelki adottságaiból ered, hogy Paizs Goebel "legintravertebb" festőnk" - foglalja össze benyomásait egy 1943-ból származó kritika, majd így folytatja - "... ezt a teljes befeléfordulást, csak önmagába tekintést, csak önmagán keresztül való látást, ezt a mély, belső világot a festészet eszközével kénytelen kifejezni. Ezért látszanak képei első pillantásra valósággal megközelíthetetlennek, mikor a természet és az élet élményeit teljes feloldottságukban a lélek síkjára vetődően sugározzák vissza." 172 Az 1943-ban készült Gyertyás önarckép 173 merengő hangulata, az alakok megfogalmazása, a festmény motívumai - gyertya, tükör - révén Arnos Imre művészetével állíthatók párhuzamba (Dédnagyanyám tükre előtt, 1935, Nő gyertyatartóval, 1935, Önarckép ravatalon, 1943). 174 Ámos maga így ír Paizs Goebelről naplójában: " Paizs Goebel aranyos figura. Külső megjelenése maga is nagyon érdekes. Kissé süket, rosszul beszél, egyik lábára sánta, de feje, kétoldalt szétálló fekete hajával, éles metszésű arca és mély tekintetű szeme igen mély benyomást tesz az emberre. Mint festő Szőnyi korosztályához tartozik. Igen tehetséges, differenciált színezésű képei megfogják az embert. Olyanok, amilyeneket csak ő csinálhat. Neki kevés kivétellel tetszettek a dolgaink, persze ő is a hozzá közel állókat szerette inkább. Órákon át beszélt nagyszerű mimikával, panaszkodott, hogy a telepen kibabrálnak vele a tehetségtelen senkik (neveket nem mondok, annyira jelentéktelenek), egyedül Barcsayval értik mag egymást, aki szintén kiváló festő." 175 A Tágranyílt szemű önarckép (1943) Paizs Goebel talán legszuggesztívebb, és egyben legismertebb akvarellje. 176 Az önportrék sorában ez az utolsó. Az arcon néma döbbenet, a száj helyett a kéz és a tekintet beszél. Paizs Goebeltől szokatlan nyíltsággal. Mint aki jelenést lát, végső felismeréssel. A kékben úsztatott, víziószerű önarckép szellemi rokonaként Egry József önarcképei említhetők. Az 1944-es esztendő kékes színben játszó pasztelljei, akvarelljei a Tágranyílt szemű önarcképhez hasonló látomásos hangulatot árasztanak (Vízió, Lovak). 177 Az ugyanebben az évben festett, témáját tekintve mélyen az előző korszakban gyökérző 178 Madarak c. olajfestmény 179 méltó záróképe a pályának. Az alázuhanó madarak mintha tűzbe hullanának, a sötét tónusú krapplakkos feketék, az itt-ott felizzó vörösek közt elhamvad a forma. Paizs Goebel Jenő 1944. november 23-án halt meg Budapesten súlyos agydaganat következtében. Paizs Goebelt "gyermekkori betegsége megfosztotta a tökéletes hallás, a tiszta beszéd és a hibátlan járás képességétől, mégis egész életében boldog, kiegyensúlyozott embernek ismerték. Talán éppen testi fogyatékosságai miatt jobban figyelt a hangokra, a színekre és jobban megbecsülte az élet apró örömeit, a természet adományait és feltérképezhetetlen, gazdag szépségeit". 180 A jó humorú társasági ember szerepét kitűnően és többnyire kedvvel játszhatta, de túlságosan egyoldalú képet alkotnánk róla, ha a szerep az álarc mögött nem vennénk észre a kiszolgáltatott, a tépelődő embert, az önmagát fürkésző arcot. Az embert, aki tetszeni vágyik, hatni akar, és aki sohasem lehet eléggé biztos abban, hogy valóban értik, hogy komolyan veszik. így hát kifigurázza a világot, önmagát, és nem kürtöli világgá csalódásait, szomorúságát, nyomasztó hangulatait. Csak fest és olykor verset ír. Paizs Goebel élete egyet jelent festészetével. Képeit átjárja "a mindenütt feltörő szorongás el nem fojtható érzése", 181 de művészetében és életében talán éppen ez az érzés képviselte az örök felhajtóerőt. Világszemlélete korszakos tendenciákkal állítható párhuzamba. Szimbolizmusa erősen szubjektív, festői eszköztára a legkülönfélébb irányzatokkal rokonítja, de egyikkel sem azonosítja. Öntörvényű alkotó, és talán éppen ez az, ami életművében példaértékű.
