Verba Andrea: Paizs Goebel Jenő (1896–1944) (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1996)
gyek zárják a horizontot, s a hegyoldalban ugyanazok a szálkás rajzú fenyők állnak. Fenn az Élet c. képen ragadozó madár üldözi áldozatát, a hellászi tájon turbékoló gerlék, röppenő galamb. Az Élet c. festményen szereplő horgászó figura önarcképi vonatkozások hordozója. A hangsúlyos helyen megjelenő, de szinte csak jelzésszerűen megfestett alak rokona az Aranykor c. kompozíció apró horgász figurájának, amelynek teste - mint az erős perspektívájú jegenyesor enyészpontja -, szinte belevész a kép hátterébe. A Rákos csendélet c. képen mint festő jelenik meg a vízparton álló figura. Úgy tűnik, mindhárom mű esetében - Aranykor, Rákos csendélet, Élet - a kép fókuszában valójában maga a művész áll, bizonyos értelemben önarckép variációkról van szó. Az Élet c. kép valós és irreális motívumok szövedéke. Paizs Goebel festményén éppúgy mint Courbet Műteremben c. alkotásán "a létezés az anyával kezdődik". 112 Az irrealitás főként a térkapcsolatokban és az arányokban mutatkozik meg. A kompozíció éppúgy mint az Aranykor, de a Csopaki álom és a Baglyok c. képen is, motívumpárokra épül. A két madár - ragadozó és zsákmánya -, a két ló - fekete és sárga (sötét-világos) -, a két csónak - vörös-kék , a szoptató nő és a lombot rágó kecske (termékenység és erotika), a passzív és aktív elemek a létezés (természetesség), az élet mindent átszövő rendjébe ágyazódnak. A képről az Aranykor és a Rákos csendélethez viszonyítva elmarad az intérieur, a művész végképp kivonul a műteremből, és mint a magányos horgász alakja a körülötte lüktető élet közepette szinte belevész a tájba. A vízpartra nyíló táji háttér a korszakban Szentendrén dolgozó művészek körében főként Rozgonyi László, Heintz Henrik, Freytag Zoltán művein tűnik föl. 113 Rozgonyi László "klasszicizáló aktkompozíciói motívumaikban, stilizált tájképi hátterükkel Paizs Goebel képeinek nosztalgikus hangulatát idézik."" 4 Rozgonyi 1929 körül festett Görög emlék c. alkotása" 5 Paizs Goebel 1933-ból való azonos című festményének előképeként is fölfogható. A mű előterében fehér ruhás nő áll, mögötte a hold fényét tükröző tenger, a tengerparton lépcsőzetesen emelkedő talapzaton egy fehér ló." Rozgonyi e műveit - ahogy Bodonyi Emőke írja mediterrán élménnyel lehetne fémjelezni. A kompozíciók visszatérő motívumai: ló, lovasok, laza, hosszú ruhába öltözött nőalak, antik oszlopok, oszlopfők, korsók, torzó stb. Az elő- és háttér élesen elkülönül egymástól perspektivikus látvány nélkül. Az előtér hangsúlyos és egyben kimagasló motívuma mögött a háttér jelzésszerű marad (Hellas, Kompozíció lovakkal és görög szobrokkal, 1932 k.) ...A tengerparti jelenettel ló és mezítelen lovasaiban felsejlik a természettel meghitt kapcsolatban lévő emberiség érintetlen időszaka... " 116 Paizs Goebel Hellász (Görög emlék) c. művén hasonló motívumok idézik a görög kultúrát, de a zsúfolt, belső törésvonalak mentén felépülő, szűk terű kompozíció éppúgy mint az asztalra vetett halak üveges tekintete azt sugallja, amit a cím is, mindez csak emlék. A korsót tartó merengő nőalak a múltba néz, mozdulata olyan kort idéz, amely a képen valójában nincs jelen. Az egy évvel korábban készült Csopaki álom vízpart körül szerveződő kompozíciója egészen hasonló elemekből építkezik, mégis a nyári éjszaka holdfényben fürdő, álom járta, tág terű kertje, a smaragdzöld vízben úszkáló halak az éj leple alatt is a titokzatos, mindenütt elevenen lüktető életről beszélnek. A mediterrán tengerpartot idéző látvány alapján Freytag Zoltán Szentendrei részlet (1930) c. művét Paizs Goebel Aranykor c. festményével állítható párhuzamba." 7 A távolban megjelenő magányos hajó képe mindkét alkotáson az utazás, az elvágyódás metafizikus szimbólumaként értelmezhető. Freytag Zoltán müvén jobboldalt a tört vonalú, meredeken emelkedő partszakaszon Szentendrét idéző féloromfalú házak között, magas kerítés mentén keskeny út kanyarog. A kerítés tetejéről magányos fa nyúlik az ég felé, ugyanakkor baloldalt - mint szakadék szélén, mélybe zuhan a tekintet - tengerre nyílik kilátás. A mediterráneumot idéző látvány mellett az élesen metszett, a töredezettséget hangsúlyozó, szaggatott vonalvezetésű kompozíció ugyanazt a zaklatott, indulatokkal teli belső világot tárja fel, mint amely Paizs Goebel képein is gyakran megfigyelhető. A gyűrt, nyugtalanul hullámzó partvonal éppúgy felfedezhető a Rákos csendélet hátte-