Verba Andrea: Paizs Goebel Jenő (1896–1944) (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1996)
megy, nekem is tetszik, csupa színröhögés. Csak el ne rontsam. Talán sikerülni fog. Majd később megint figurákat fogok festeni, csak most nem akarom magamra erőszakolni ... Nálam minden a hangulattól függ. Én most már ezentúl nem fogok senkire se hallgatni, hogy szorgalmas vagyok e, vagy sem, mert az hiábavaló dolog, kár a festék miatt is. Én magam jobban érzem, hogy mikor van erőm, és akkor teljesen odaadom magam vagy sehogy. A szorgalom a művészetbe mindig ott van, ahol a mű is tökéletes. Nekem ez a véleményem. Fél erő nekem nem kell, és még szerencse, nincs feleségem, akiért meg kellene ezt csinálni..." Ebből az időszakból ma két olaj-, három akvarell- és egy tusfestmény ismeretes, az olajképek egyike a Zazar partot ábrázolja, a másik önportré. 51 Az Asztalra támaszkodó önarcképen a korszakot meghatározó Szőnyi nevével fémjelzett festői nyelvre ismerünk, a szűk kivágatú intérieur, a csendélet és a figura kapcsolata viszont már az Aranykor, a Rákos csendélet, az Önarckép tükörben c. képek kompozíciós jellegzetességeit hordja magában. 52 A levelek tanúsága szerint Paizs Goebel október közepéig szándékozott Nagybányán maradni. "Már elég volt nekem ez a kis csendes fészek. Lárma kell nekem, vágyódom a nagyváros zajába, mert félek elnémul a hangom, a dühöm. Én szeretek harapni, veszekedni, hogy tudjam, hogy élek ... Úgy 16-án ülök vonatra ... "- írja október 5-én, valószínűleg utolsó Nagybányán kelt levelében. 53 A festő egyik Nagybányáról küldött, keltezetlen levelében utal az ugyanakkor Szentendrén szerveződő művésztelepre:" Igen jó lenne, ha sikerülne a szentendrei művésztelep.", de több szó nem esik a telepről. Október közepe táján azonban biztos, hogy hazaérkezik a festő, mert még ugyanez év novemberében Szentendrén szűkebb körű kiállításon szerepel nyolc volt Réti-növendék, s a meghívó szerint Goebel Paizs Jenő is jelen van a kiállítók között. Az itt bemutatkozó nyolc művész lett később - 1928. januárjában -, a Szentendrei Festők Társaságának alapító tagja: Bánovszky Miklós, Bánáti Sverák József, Goebel Paizs Jenő, Heintz Henrik, Jeges Ernő, Onódi Béla, Pándy Lajos és Rozgonyi László. 54 Paizs Goebel stílusa, a húszas évek második felében is lényegében Szőnyi köréhez köthető. 1927ből származó levelében említi; "Le szeretnék menni ősszel Szőnyihez, már írtam is neki, és ő azt mondta, hogy örülni fog, ha lejövök. Ott szebb lesz, változatosabb lesz, mint a Balaton mellett, de csak úgy egy vagy két hónapra megyek le hozzá, ha lesz pénzem. 55 Az évtized végére lassú változás eredményeképpen Paizs Goebel erősen plasztikus megfogalmazású, nehéz levegőjű, sötét tónusú képeit egyre inkább átjárja a fény. A levegősebb tér- és alakformálást oldottabb színkezelés követi. A Magyar ugar földszíneit néhány év alatt - ahogy Nagybányáról írt sorai is tanúsítják -, tudatosan áthangolja a festő. Ez a törekvés már a Szent Sebestyén c. festményen is megfigyelhető, ahol a háttér ultramarinja és a házfalak itt-ott felizzó rőtvöröse éppúgy az expresszivitás hordozója, mint maga a kompozíció. A színbeli oldódást kezdetben, úgy tűnik , főként a tájkép adta lehetőségek - felhős égbolt, alkonyi napsugarak, vízpart stb. - segítik elő, de később fokozatosan az intérieur témák is átveszik. A húszas évek második felének idehaza és külföldön elhangzó elismerő kritikái a korszak méltó lezárását adják. 1927-ben Lengyelországba (Varsó, Poznan), 1928-ban Rómán kívül Stockholmba is eljutottak művei. 1929-ben az új Magyar Képtár tulajdonában lévő Magyar ugar c. 1923-ban készült műve a Szinyei Társaság Nemes Marcell Tájképdíját nyerte, és még ugyanebben az évben a barcelonai világkiállítás nemzetközi képzőművészeti kiállításán is ezüst érmet kapott. 56 Az évtized végére tehát mozgalmas, megbecsülést sem nélkülöző időszakot tudhatott maga mögött a festő.
