Novák László Ferenc: „Hej, Nagykőrös híres város…” (Az Arany János Múzeum Kiállítási Monográfiái 4. Nagykőrös, 2008)

„HEJ, NAGYKŐRÖS HÍRES VÁROS...!" - Nagykőrös szellemi életének virágkora (XIX. század közepe)

És el ha taszít apa, férj ha elűz, Széttépi vadul, a mi együvé fűz: Oh, jertek az őshöz, apához! A koldus, az agg, a mezítelen ősz Még fel bir emelni magához. E vár az enyim! te raboltad el azt, Fajod űze ki gyilkos elemmel; Itt rá a pecsét, a királyi malaszt! Gyerek ezt hallgatja örömmel. Már jogszerű fejedelem üli a trónt, Ő vissza hívének ad ősi vagyont; S feltörhetem kincs zárát Hagyján fiam! így szelíden ipa mond: urunk kegyelem-szava vár rád. Ma szerencsénk csillaga tűnt fel, Nőd grófi leány, szüle berezegi fajt Gyerek ezt hallgatja örömmel. (April 1. 1858.) A történeti balladák mellett Arany költészetében megjelentek népi ihletésű balladák is, valamint az emberi lélek rejtelmeinek mély megnyilatkozásai kifejező balladák. Ezek között „A hamis tanú" (1852) és az „Ágnes asszony" (1853), című balladái születtek Nagykőrösön. Arany János kilenc esztendei nagykőrösi tartózkodása művészetének virágkorára esik. Közel száz kisebb-nagyobb verse, elbeszélő költeménye, eposza született a balladákkal együtt: „Vágtat a ló" (1852) , „A pusztai fűz" (1852), „Magyar Misi" (1852), „Alkalmi vers" (1853) "A hegedű" (1853), „Szent László" (1853), „A fülemile" (1854), „A bajusz" (1854), „Hatvani" (1855), „A tetétleni halmon" (1855), „Árva fiú" (1855), „Bor vitéz" (1855), „Széchenyi emlékezete" (1860), s mások. Tehát - jóllehet a főgimnázium hivatalos, nyilvánossági jogának megszerzése, s annak elhúzódása hatással volt a tanárikar összetételének változására -, sok jeles tudós távozott el hosszabb-rövidebb