Novák László Ferenc: „Hej, Nagykőrös híres város…” (Az Arany János Múzeum Kiállítási Monográfiái 4. Nagykőrös, 2008)

„HEJ, NAGYKŐRÖS HÍRES VÁROS...!" - Nagykőrös szellemi életének virágkora (XIX. század közepe)

felkérve Arany Jánost a nagykőrösi tanárságra. Aranyt váratlanul érte a meghívás, mint írta: „Nem kis meglepetéssel és örömmel vettem a tisztelt Egyházi Tanácsnak folyó hó 8-án tartott üléséből kelt, s hozzám intézett becses meghívó levelét: meglepetéssel, mert egyszerű magányomban ilyesmire én nem is gondoltam; örömmel mert alkalmam nyílt a tisztelt Egyházi Tanács irántami jóindulatáról meggyőződni..." A meghívást azonban nem fogadta el a költő: „... szíves köszönetem mellett, kénytelen vagyok fájdalmasan kijelenteni, mikép anyagi körülményeim miatt, nem vagyok oly állapotban, hogy a meghívást elfogadhassam, s az átköltözéssel és behelyezkedéssel járó - rám nézve tetemes - költséget födözhessem..." - írta válaszlevelében. A körösi egyháztanács - elsősorban a tudós tanárok javaslatára - biztosította Arany számára az útiköltséget, s Nagykőrösön pedig fél évre szóló ingyen lakást, s mindezeknek köszönhetően a koszorús költő elvállalta a felkérésnek megfelelő tanári munkát, s az utazást. Erről az október 21-én írott levelében tájékoztatta a körösi eklézsiát: „folyó hó 19-éről kelt becses válaszát köszönettel véve sietek a tiszt. Egyházi Tanácsot értesíteni, hogy a magyar irodalom tanári székének elfoglalására magamat elhatározván, tartván mindazáltal, az e székhez kapcsolandó melléktudomány iránt, beiészólásomat. .." Arany János tehát Nagykőrösre költözött (Mentovich Ferencéknél kapott szállást, illetve lakást; ez a ház elbontásra került az 1920-as években, s helyét emlékpad őrzi a Hősök terén), s költői fénye bearanyozta a tudós tanárikarral működő református gimnáziumot, Nagykőrös városát egyaránt. Arany János 1817. március 2-án született Nagyszalontán. Idős szüleinek ő volt az életben maradt harmadik gyermeke. Mint egykori kiváltságos bihari hajdúváros, Nagyszalonta polgárai a hajdú jog alapján nemességet élvezhettek, azonban ez a közjogi állapot az évszázadok viharában feledésbe merült, s az Arany család számára is a nemesi kiváltság csupán történeti emlékezetként hagyományozódott.