Novák László Ferenc: „Hej, Nagykőrös híres város…” (Az Arany János Múzeum Kiállítási Monográfiái 4. Nagykőrös, 2008)

„HEJ, NAGYKŐRÖS HÍRES VÁROS...!" - Nagykőrös szellemi életének virágkora (XIX. század közepe)

lom és szabadságharc idejének városi vezetőségét, olyan embereket juttattak hatalomba, akik az új politikai rendszer számára elfogadhatónak bizonyultak, ők azonban nem ártottak Kőrös lakosságának. Ennek tulajdoníthatóan is, különös megtorlásokra nem került sor. Majtényi Károly császári és királyi biztos parancsára még 1849. június 18-án (ekkor az osztrák császári haderő ismét megszállás alatt tartotta e vidéket) zár alá helyezték Bakos Ambrus, Tanárky Gedeon, Ifj. Dabasi Halász Ferenc és Szentpétery János vagyonát. Legkompromittáltabb személy Bakos Ambrus volt, aki a város főbírája tisztét töltötte be a forradalom és szabadságharc idején, majd Kossuth Lajos javaslatára elfogadta a hétszemélyes ítélő tábla bírája megbízatást, azonban ezt a hivatalát már nem láthatta el 1849. júliusában, mivel a kormány ismét menekülésre kényszerült Szegedre, s az öszszeomlás is hamar bekövetkezett. Tanárky Gedeon legfőbb bűne az volt, hogy őt választották meg Nagykőrös országgyűlési képviselőjének a forradalom idején. A zár alá helyezés nem járt vagyonelkobzással, a létbizonytalanság rövid idő múltán megszűnt, visszakapták a sértettek birtokaikat, ám a közéleti szerepléstől távol maradtak. Bakos Ambrus 1852-ben el is hunyt, 65 éves kort élve meg. A mezőváros önvédelmező kézsége a Bach-korszakban is megnyilatkozott. Az önkényuralom legfontosabb eseménye volt a „dohány lázadás" 1861-ben. A tilalom ellenére dohányt árusítottak a piacon, s a vétkeseket a pénzügyőrök, fináncok a városházára kísérték. A körösieket ez az eljárás felbőszítette, ezért a városházához gyülekezve követelték az elfogottak szabadon bocsátását. A hivatal vezetői elmenekültek a városházáról, azonban a tömeg nem oszlott fel, egyre fenyegetőbbé vált. A Kecskemétről ide vezényelt huszároknak sem engedelmeskedett, ezért a katonák a tömegbe lőttek, s kardlappal verték szét a tömeget. Öt ember halt meg a városháza előtti piactéren, akiknek az eltemetése tüntetés számba ment, s a költségeket a város vállalta magára.