Novák László Ferenc: „Hej, Nagykőrös híres város…” (Az Arany János Múzeum Kiállítási Monográfiái 4. Nagykőrös, 2008)

„HEJ, NAGYKŐRÖS HÍRES VÁROS...!" - A mezővárosi autonómia erőpróbája, a virágkor (XVIII. század - XIX. század első fele)

31. kép Fekete kerámia gyertyatartó (1830) A XVIII. században - amikor a mezővárosi önellátás egyre nagyobb méreteket öltött -, újabb kézműipari szervezetek, céhek jöttek létre. A század elején, 1725-ben a takácsok alapították meg céhszervezetüket. A takácsok működése a nagyobb mezővárosokban - így Nagykőrösön is -, a polgári életmód kiteljesedésének a mutatója. A körösi leányok és asszonyok csupán a kender- és gyapjúfonál készítésével foglalkoztak guzsaly, majd kerekes rokka segítségével, a szövést már a takácsokkal végeztették. A szakmát illusztráló dokumentumok között értékes darab egy takácsmester mintakönyve a XVIII. század végéről, valamint néhány szépen díszített takács szőttes. A céh emlékét őrzi a céhláda 1725-ből. Ezüst pecsétnyomójuk is ebben az évben készült. A díszes faragású - esetenként tükörrel is díszített - csörgő guzsalyok, az 1841-es évszámú kenderfésű, a gereben - népművészeti értékük mellett - a mesterség és a háziipar öszszehasonlítását is kínálják a szemlélődőknek.