Novák László Ferenc: „Hej, Nagykőrös híres város…” (Az Arany János Múzeum Kiállítási Monográfiái 4. Nagykőrös, 2008)

„HEJ, NAGYKŐRÖS HÍRES VÁROS...!" - A mezővárosi autonómia erőpróbája, a virágkor (XVIII. század - XIX. század első fele)

és Tetétlen puszta fele részét. Tetétlen másik fele része - II. Rákóczi Ferenc leánya, Julianna jogán - megmaradt az Aspremont család kezén Nyársapát l

Á részével együtt. Hogy az elkobzásra ítélt (konfiskált) birtokoktól nehogy elessen Nagykőrös, a helyben élő armalista nemesek - akik a magisztrátus többségét alkották -, a város segítségére siettek. Tetétlen puszta felét körösi nemesek vásárolták meg saját részükre, így az továbbra is Nagykőrös gazdasági érdekkörében maradhatott. Tekintettel arra, hogy Nagykőrös jobbágy állapotú, jogú helység volt, a Werbőczy-féle Tripartitum (Hármas Könyv) inkapacitás törvénye alapján „birtokképtelenség" sújtotta, azaz, örökös földtulajdonnal nem rendelkezhetett. A Neoaquistica Comissio ez alapján megfosztotta Nagykőröst a még a XVII. században megvásárolt Pótharaszt és az Örkény melletti Besnyő puszta birtokától. Tehát a mezőváros testületileg nem lehetett földtulajdonos, azonban a városban élő armalista kisnemesek rendelkeztek a földvásárlás jogával és tulajdon birtoklással, ezért ők a város pénzén névlegesen megvásárolták a Kamarától az elkobzásra ítélt Pótharaszt pusztát, s az továbbra is a mezővárosi kommunitás birtokában és használatában maradhatott. A körösi tanács jelentős támogatást nyújtott a Forgách család számára. Nem csak a famíliát sújtó VA részt, hanem az elkobzásra ítélt VA Rákóczi részt is a Forgách família a város pénzén váltotta meg a Kamarától, így a család Nyársapát % részét mondhatta magénak. Ennek fejében Nyársapát továbbra is Nagykőrös zálogbirtoka maradhatott. A Kőrösön birtokos földesurak az 1730-as évekre rendezték a kamarával a birtokjogi helyzetüket, és kísérletet tettek a körösi jószáguk tényleges birtoklására, a mezővárosi parasztpolgárság jobbágysorba süllyesztésére, az erős kálvinista autonóm társadalmi szervezet szétzúzására. Ezen a téren a város felét birtokló Keglevich família tette meg az első lépéseket, amikor 1758-ban „ex usu" proporcionális pert kezdeményezett a város ellen. Mivel azonban sem ők, sem a többi földesurak nem tudták pontosan meghatározni birtokaik helyét és nagyságát, megállapítani a jobbágyaik számát, illetve azok haszná-