Novák László Ferenc: „Hej, Nagykőrös híres város…” (Az Arany János Múzeum Kiállítási Monográfiái 4. Nagykőrös, 2008)

„HEJ, NAGYKŐRÖS HÍRES VÁROS...!" - A mezőváros hanyatló, és a kapitalista fejlődés kibontakozásának korszaka

A polgári fejlődés megkövetelte a régi, feudális gazdasági viszonyok átalakítását is. Központi kérdés volt Nagykőrösön a tekintélyes nagyságú legelő felosztása, ugyanis, olyan aránytalanságok alakultak ki annak használatában, amellyel módosabbak a szegények rovására élvezhettek előnyt. A közel 23.000 hold nagyságú közös legelő egészben tartása azoknak a közbirokosoknak és vagyonosabb polgároknak érdekében állott, akik aránytalanul nagy jószágállományt legeltetettek ott, s ily módon túlkapásaik gyakoriak voltak. Ők rendre felvásárolták, illetve bérbe vették a szegényebbek legelői illetményét, jogukat. A nagy aránytalanságra az 1871. évi összeírás világított rá: 3.565 legelőbirtokos összesen 89.255 saját és 38.126 bérelt legelőjoggal rendelkezett. A tényleges használat aránya ennél is rosszabb volt: 1.833 gazda rendelkezett 32.120 legelő illetménnyel, viszont egy jószágot sem tartottak a legelőn, másrészt 364 gazdának bérelt legelője volt. Tehát, egy szűkebb, vagyonosabb réteg rendelkezett a legelő felett. Példaként említhető meg, hogy Mészáros Zsigmond 290 saját jog mellett 2.700 bérelt illetményt birtokolt.(1.900 juhot, 61 gulyabeli marhát, 20 szilaj lovat tartott többek között). A felosztás kérdésében a városi tanács már 1858-ban tartott szavazást, s a felosztást akarók 1:59 arányban győzedelmeskedtek. A körösi tanács üdvözölte a többség akaratát: „kitetszik ezen eredményből, hogy a' Nagy Körösi Közlegelő tulajdonosainak roppant nagy többsége át lévén hatva azon fontos nemzetgazdászati tekintetektől, mely a közös vagyonnak egyesek birtokába bocsájtását javasolják, azon régóta gyakorlott jogtalanság érzésétől, hogy a' nagy kiterjedésű közlegelő, a' többségnek igen káros és érzékeny megrövidítésével némellyek által a' legtúlságosabban és aránytalanabb megrövidítésével mások által éppen nem használtatik legélénkebb óhajtja a' közlegelőnek felosztását..." A legelőterület felmérésére, s a kiosztásra 1875-ben került sor. A legelőterületet dűlőkre osztották, s ott mérték ki kinek-kinek az illetményét. A tanyásodás újabb hulláma ment végbe ebben az időben, ki-ki saját földjét feltörte, szántással művelte, s tanyát épített fel rajta. Mivel a többséget a szegénység alkotta, így az Alsó- és Felsőjárá-