Asztalos Tamás szerk.: Ötvenéve az aszódi Petőfi Sándor Múzeum (Múzeumi Füzetek 54. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre -Aszód, 2008)

Klamár Zoltán: A Galga-mente néprajzáról - „Galga vize szép csendesen kanyarog... " Egy kistáj néprajzi jellemzői

a szoba utca felőli részén a sarokpad felett szentképek sorakoztak, kis házi oltáron kereszt és szobrocskák, a pad előtt álló asztalon pedig, ott volt a család egyetlen könyve, a Biblia, melyet nagy becsben tartottak és generációról generációra szállt, üres lapjain a fontos családi események bejegyzéseivel. A fal mellett ágyak sorakoztak, majd a keZsámboki szobabelső mence közvetlen előterében volt a munkasarok. A közvetlen környezetében láda, sublót, vagy szekrény állt. A közösségben élő és a közösségből kilépő egyén nem csak önmagát, hanem a környezetét, faluját is képviselte. Az együttélés folyamán a falusi és városi társadalmak tagjai szabályokat, íratlan és írott törvényeket követtek - melyek tiltották a nemesek és a városi polgárság öltözködési szokásainak átvételét -, előbbit szokásjognak is nevezzük. A parasztság körében jóval később csapódtak le az egyes korok divatirányzatai, ezért archaikus a társadalmi csoport viselete. A szokásjog szabályozta tehát a gazdálkodást, az öröklést és az öltözködést, vagyis átszőtte az egyén mindennapi életét. Mégis törekedett mássága megmutatására, ugyanakkor fontos volt számára a közösséghez tartozás megmutatása is, amire legalkalmasabb éppen a viselet volt. Ezért van az, hogy a különböző néprajzi tájak a külső jegyek alapján jól megkülönböztethetők. A viselet azért hangsúlyos, mert az egyén magán hordta és messzire kerülve övéitől, hirdette hovatartozását. A viselet ilyen fajta meghatározó társadalmi szerepe akkor kapott igazán hangsúlyt, amikor a telkes jobbágyból parasztgazda lett és a gazdaság felhalmozó képessége olyannyira megnőtt, hogy telt már cifraságokra is. Ikladi viselet