Asztalos Tamás szerk.: Ötvenéve az aszódi Petőfi Sándor Múzeum (Múzeumi Füzetek 54. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre -Aszód, 2008)

Klamár Zoltán: Etnicitás és kontaktzónák - Nemzetközi konferencia a Petőfi Múzeumban

beavatott, kellő nyelvismerettel rendelkező hazai, és azzal nem mindig bíró magyarországi kutató is vizsgálta. így olyan finom részletek is lejegyzésre kerültek - mint pl. a történetmesélés nyelve, lásd Szilágyi Miklós tanulmányát: „.. .a Magyarországról jött beszélgetőtárs nyelvi korlátjának nem-tudatosításáról látszott árulkodni, hogy egy-egy »igaz« történet felidézésekor az elbeszélő szerb (vagy horvát) kifejezéseket, mondatokat, olykor több mondatnyi beszéd-egységeket iktatott bele a magyar szövegébe" -, melyek felett a közösségek nyelvét beszélő esetleg elsiklott volna. A nyelvi nyitottság, vagy éppen a bezárkózás problémájának illusztrálása is sarkalatos pontja a kontaktzóna működését bemutató tanulmányoknak. Az államalkotó többségre vonatkozó - főként szerbiai - példák találhatók a kötetben, de izgalmas e tekintetben Pusko Gábor szlovákiai tanulmánya is: „A szimbolikus térfoglalás, mint a nemzeti önmeghatározás eszköze, két, a településen [Tornaija - K. 2.] uralkodó interetnikus viszonyokat vizsgáló kutatási programban való részvétel során keltette fel figyelmemet. Maga a jelenség (az etnikai indíttatású térfoglalás) eddigi vizsgálódásaim alapján tömören és sarkítva úgy is megfogalmazható, mint az egy lokális közösséghez tartozó, ám különböző etnikumú csoportok közötti, a domináns etnikum szerepéért folyó küzdelem vagy kiszorítósdi" az esetek túlnyomó hányadában igyekszik nyelvébe, kultúrájába zárkózni, ugyanakkor a települések nemzetiségei rendkívül nyitottak e tekintetben. Ez a beilleszkedő-befogadó magatartás esetenként már a nyelvcsere állapotáig juttatja el a kisebbségben élőket. Ebbe az irányba mutatnak a bánsági, szerémségi és ausztriai példák. A kutatásokról Voigt Vilmos az alábbiakat írja: „Más az Erdélyre vonatkozó kutatás dimenziója, más a burgenlandi vagy muravidéki magyaroké: nemcsak az érintett személyek száma, hanem az őket körülvevő nyelvi, etnikai, társadalmi különbségek miatt is. Ebből a szempontból konferenciánk kétségen kívül legérdekesebb része a szerémségi kutatásokra vonatkozó beszámolók voltak. Csak azért nem mondom váratlan, kirobbanó szenzációnak ezt, mivel az utóbbi években egyre többen tudunk arról, milyen fontos kutatómunka folyt (és folytatódik is) e kis magyar csoport körében."