Asztalos Tamás szerk.: Ötvenéve az aszódi Petőfi Sándor Múzeum (Múzeumi Füzetek 54. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre -Aszód, 2008)

Asztalos Tamás: A médiatár és a digitalizálás

I. Médiaállomány-gyarapodás 1968 1978 1988 1998 2008 Összes fénykép (db) 1.756 5.821 20.432 22.340 24.249 Mozgófilm (db) 157 Videófelvétel (perc) 1.451 2.077 Hangfelvétel (perc) 120 Mikrofilm (tekercs) 5 Digitális fotó (feldolgozás alatt) Több ezer Egyéb (CD, DVD) (db) 21 A technikai civilizáció fejlődése - talán ez az egy szegmense a világnak, ami valóságosan is fejlődik - olyan mértékű, hogy a közgyűjtemények technikai fejlesztésére szánt állami, megyei, helyi pénzeszközök ezen médiumokra fordított költsége, az esetek többségében, nem is képes követni a fejlődést. Ennek a fölgyorsult világnak is köszönhető, hogy a különböző médiumok mind-mind megtalálhatók az aszódi Petőfi Múzeumban is. A különböző médiumokon őrzött anyag azonos tárolására, jelen technikai fejlettségünknek megfelelően, DVD-n, csupán törekvés van, az anyag ilyetén homogenizálása ma még csupán színes terv. Célunk lehet az, hogy a fényképeink, diáink, mikro-, videó és celluloid filmjeink mind DVD-n is rajta legyenek, ugyanis a negatívok, diák, filmek előbb-utóbb „elgyengülnek", a lejátszásukra alkalmas technológiák „kimerülnek". Ezen a ponton érkezik el a muzeológia ahhoz a problémakörhöz, amit digitalizálásnak, az anyag elektronikus megőrzésének kérdéseként is fölvethet. Hosszú évek óta folyik az a szakmai vita, amely a digitalizálással kapcsolatos. A fő problémát a technikai felszereltség és maga a program kiválasztása jelenti. Mi Aszódon úgy gondoltuk, hogy nem várunk tovább, megkezdjük a Petőfi Múzeum gyűjteményének digitalizálását. Kiválasztottuk azt a programot, amit már több országos múzeum használ, előteremtettük a szükséges feltételeket, s nekiláttunk. Fő szempontként jelöltük meg, hogy a program segítségével bevitt adatok a későbbiekben egy másik adatrögzítő programba konvertálhatók legyenek. A kiválasztott Ariadne-program erre is alkalmas. A Petőfi Múzeum gyűjteményének (régészet, történet, néprajz, képzőművészet, könyvtár, adattár, médiatár) digitalizálása néhány évvel ezelőtt megkezdődött. A múzeum kollektívája szakáganként kidolgozta azt a módot, ahogyan a legmegfelelőbben tudnánk rögzíteni az anyagot. Ez a három fő szakág (régészet, történet, néprajz) és a képzőművészet esetében a hivatalos leltározás szabályait követi, amelyet helyi specifikumokkal bővítettünk, míg a többi esetben testre szabtuk az elektronikus leltározás mikéntjét. A létrehozott elektronikus leírókartonok mellé fényképfelvétel és restaurálási jegyzőkönyv is rendelhető. A bevitt adatállomány különböző hívószavak alapján