Asztalos Tamás szerk.: Ötvenéve az aszódi Petőfi Sándor Múzeum (Múzeumi Füzetek 54. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre -Aszód, 2008)

Klamár Zoltán: A Galga-mente néprajzáról - Festők, fafaragók, hímzők, írók... Népművészek a Galga mentén

Turai hímzők Mint már említettük, a fehérhímzések Boldog közvetítésével, Túrán át jutottak el a Galga-vidék népművészetébe. Varga Marianna a hímzéskultúra sajátosságaival kapcsolatban megállapítja: „A turai hímzés magában foglalta mindazokat a sajátosságokat, amelyek a magyar népi hímzések legújabb stíluskorszakára voltak jellemzőek."

5 Azért foglalkozunk a témával, mert mint oly sok minden a népi kultúrában, így a hímzés is lehetőséget adott a tehetséges emberek számára, hogy a szúk családi környezetből a közösség elé lépjenek. Megmutatták tudásukat és közösségi ízlésformáló tevékenységük mellett jelentős szerepet vállaltak a hagyományok átörökítésében is. Négy nevet kell említeni: Tóth G. Mihályné Zsiga Ilonáét, Sára Józsefné Lajtos Ilonáét, Király Elekné Jenéi Júliáét és Kiss Mihályné Ballá Juliannáét. Ők azok az ismert egyéniségek, akik megalkották, önálló éltre keltették a vidékre érkező mintakincset. Zsiga Ilona drukkolóként alkotott maradandót, de a hímzés mellett a lakodalmak irányítója, a menyasszony öltöztetője is volt. A tehetségét, szervezőkészségét nagyra értékelte a település lakossága. Tevékenységével befolyásolta, alakította a közízlést és őrködött a hagyományok továbbélése felett. Lajtos Ilona a Gyöngyösbokréta megszervezésében szerzett elévülhetetlen érdemeket. Segítője volt Kovács László népművelőnek, majd 1952-ben közreműködött a turai népi együttes létrehozásában is. A településen kiváló szervezőként vált ismertté a neve. A turai hímzések „nagyszerű színérzékkel bíró művészi varróját tartjuk számon"." 5 Varga 1998. 337. 6 Varga 1998. 337.