Asztalos Tamás szerk.: Ötvenéve az aszódi Petőfi Sándor Múzeum (Múzeumi Füzetek 54. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre -Aszód, 2008)

Klamár Zoltán: A Galga-mente néprajzáról - Festők, fafaragók, hímzők, írók... Népművészek a Galga mentén

Szobrai kissé elnagyoltak, expreszszívek. Úgy tűnik, hogy maga az alkotó is egy letűnt világ szemlélője. Olyan szemlélő, aki már nem vállal közösséget a múlttal és nem is érez késztetést annak megszépítésére. Kollár Pál (1908-1983) Kollár Pál Ácsán született, a Galga mente hagyományaiban otthonosan mozgó alkotó volt. Kisparaszti családban élt és 5 hold saját földön gazdálkodott. Termelőszövetkezeti tagként ment nyugdíjba és ekkor kezdett faragni. Galgamácsai lakosként a falu népéletét jelenítette meg naiv megfogalmazású szobraiban. A puhafából készült alkotásokat felesége színezte ki. Aprólékos kidolgozású szobrai a népélet egy-egy mozzanatát ábrázolják. A festett szobrok részletes kidolgozása és gondos festése Vankóné Dudás Juli festményeit juttatják a szemlélő eszébe. Az alkotások rácsodálkozó bájából az ifjú évek iránti nosztalgia és szeretet árad. Talán ott van ezekben az alkotásokban a hajdani gazdálkodási önállóság után érzett vágyakozás és a zsigerekben örökre megmaradt paraszti értékrend. Faragványait a Galga Menti Népművészeti Találkozón mutatta be a nagyközönségnek. Az olcsón árusított szobrocskákból sokat eladott.