Zomborka Márta - Forró Katalin szerk.: Tanulmányok a váci múzeum múltjából (A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Váci Könyvek 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Vác, 2007)

Voit Krisztina: Adalékok a Váci Múzeum Egyesület történetéhez

Voit Krisztina ADALÉKOK A VÁCI MÚZEUM EGYESÜLET TÖRTÉNETÉHEZ* A váci, jelenleg Tragor Ignácról elnevezett múzeum anyagát az 1860-as évektől kezdték gyűjteni lelkes lokálpatrióták - ahogyan azt szerte az országban gomba módra szaporodó történelmi, múzeumi vagy régészeti egyletekben szorgoskodók tették. A magyar művelődés történetében az egyik legjelentősebb mozgalom éltetője nemcsak a nemzeti múlt iránt érzett honfiúi lelkesedés, vagy éppen a föld titkait kutató örök kíváncsiság. Az öntudatosodó polgár keresi itt saját identitásának gyökereit, városa egykori életének, vélt nagyságának felmutatásával a jelennek szóló üzenetek megfejtésére vállalkozik. Az egykori történelmi nagyság - bármennyire viszonylagos is olykor - törmelékeiben életre kelvén új dicsőségek felé repíti birtokosát. Az egyre gazdagodó, terebélyesedő polgár pedig magabiztosan tekintget szét pátriáján, amelyről most már mindent tudni akar. Többet és egyre többet. A régi, olykor hasznavehetetlennek hitt tárgyak új megvilágításba kerülnek, új távlatokat nyitnak. S miközben buzgón gyarapítja vagyonát, egyre bőkezűbben szórja majd a régi csecsebecsékre, nagyhírű mesterek munkáira és adományokra, amelyekkel beírja nevét városa krónikájába. Mert egyre többet és többet gondol az utókorra, amely nevét megőrizni hivatott. Alapít és épít hát, nemcsak céget, hanem közhasznú egyletet a múlt megismerésének művelésére. Nincs egyedül, hamar társakra lel, hiszen valamelyiküket, gazdagot - és szegényt is - átjárja valami furcsa hevület: a kor láthatatlan szelleme. A Váci Múzeum Egyesület története is a fentieket példázza. Az egyesület elnöke virágzásának kezdetekor egy bankár, igaz, kisvárosi bankár. Tragor Ignác, a helyi Takarékpénztár elnöke. O az egyesület egyetlen polgári mecénása, aki bankjától egy csekélyke összeget biztosít az egyesület számára. A másik kiemelkedő patrónus maga a püspök - hiszen Vác püspöki székhely. Gróf Csáky Károly az 1900-as évek elején, évi 100 koronával járul hozzá a költségekhez. Néhány tárggyal is gazdagítja olykor az Egyesület vagyonát, igaz, az értékük sokszor alig mérhető. Egy-egy ma már meghatározhatatlan korú kegytárgy, néha egyegy „viasz-szobor", amelyről még az elfogult jelentésíró is úgy látja, hogy „inkább kegyeleti, mint régészeti értéke van".

1 ugyanekkor a Püspöki Könyvtár ad helyet a gyűjteménynek hosszú éveken át és a püspökség 600 forint évi díjat számol a helyiségért, amelynek a kifizetését a város vállalja magára. Vác polgárságának és intelligenciájának csekély erejét jelzi, hogy főként a korai évtizedekben, a múzeum számára való adakozás, vagy adományozás meglehetősen szűk körre terjed. Eveken keresztül néhány név szerepel a jelentésekben. Tudjuk - más forrásokból -, hogy a legjelentősebb és meghatározó adomány Pauer Imre nevéhez fűződik, aki házát ajánlotta fel a múzeumi épület céljára. Az egyesület történetére vonatkozó forrásanyag - amelynek ismertetésére a továbbiakban szeretnénk vállalkozni -, meglehetősen csekély. Főként akkor érvényes ez a megállapítás, ha a többi hasonló célú és rendeltetésű intézményre vonatkozó levéltári anyagra gondolunk. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének, Tanácsának, valamint a Múzeumok és Könyvtárak Országos Szövetségének, az Országos Magyar Gyűjteményegyetem és a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsának iratanyaga a VKM anyagával együtt a Magyar Országos Levéltárban szerencsés - és kivételes - iratai feltehetően hiánytalanul, míg a Múzeumok és Könyvtárak Főfelügyelőségének, Tanácsának és Szövetségének az iratai csak részben vészelték át az 1956-os tűzvészt. Az oltás után nem gondoskodtak megfelelő kiszárításukról és így mintegy 30-40 csomónyi irat tömbönként összepenészedett és ma ekképpen használhatatlan a kutatás számára. A három nagy egység közül a Főfelügyelőség anyaga kisebb károsodást szenvedett. A Váci Múzeum Egyesület az elsők között ismerhette el az állam felügyeletét és csatlakozott a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének hatáskörébe tartozó intézmények közé. Ezt jelzi, hogy már 1899-ben ott találjuk a segélyezettek között: „a váci múzeum gyarapítására 100 frt"-ot kap. A július 7. és 8-án kelt jegyzőkönyv tanúsága szerint Hampel József, aki a régészeti felügyelő volt a balassagyarmati, keszthelyi, komáromi, makói, szegedi, szekszárdi múzeumok mellett, a vácit is kijelöli a megtekintendők között. Személyes jelentése sajnos nem maradt fenn.

2 1900-ban az Egyesület tizenhat gyűjteménnyel együtt kapja meg a VKM-től a Főfelügyelőség segélyeként a III. Béla emlékére kiadott díszművet

3 és más könyveket, amelyeket október l-jén keltezett levélben meg is köszön.

4 Azonban Wosinszky Mór 1901-ben tett nagy országjáró körútján Vácot már nem keresi fel, és hasonlóképpen Fejérpataky László, a könyvtárak felügyelője sem. 1905-ben már 65-re emelkedett a Főfelügyelőség hatáskörébe tartozó intézmények száma, közöttük a Váci Múzeum a hatvankettedik.

5 1906-ban a „könyvtári javadalomból 200 koronát, a régiségtárból 400 koronát, összesen 600 koronát" kap.

6 Hasonló összegek állnak majd rendelkezésre 1907-ben is, tehát a könyvtár 200 korona, a régiségtár 400 korona segélyt kap. Feltehetően ennek is köszönhető, hogy a múzeum 1907-ben megrendezi első kiállítását, amelyről a Múzeumi és Könyvtári Értesítő is tudósít.

7 A fejlődés azonban - úgy tűnik - megtorpanhatott, mert a segély összege hamarosan lecsökkent 300-