Zomborka Márta - Forró Katalin szerk.: Tanulmányok a váci múzeum múltjából (A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Váci Könyvek 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Vác, 2007)

Jakus Lajos: A helytörténész Tragor Ignác

tében is. Mindemellett Tragor munkája méltán sorakozik eddigi tanulmányaihoz és az a csaknem ezer helynév, mellyel ebben a kötetben találkozunk, hasznos és értékes forrásanyag a város helytörténetének további kutatásához."

31 Tragor bizonyosan olvasta az 1932-ben megjelent A magyar történetírás új útjai című tanulmánykötetet, melynek szerzői között ott találhatjuk Szekfű Gyulát, Dékány Istvánt, a gazdasági és társadalom történet hivatott propagálóját, Gerevich Tibort a művészettörténetről, Mályusz Elemért pedig mint a helyiségtörténetek írásáról, a magyar falu- és megyetörténetről, dűlőnevek gyűjtésének fontosságáról értekező szerzőt.

32 Ennek hatása érződik utolsó nagy munkájában, melyet szeretett városa múltjának szentelt, s Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig címen, 1936-ban jelentetett meg. Ezt minden múzeumegyesületi tag tagilletményének szánta: „A negyven év előtt alakult Múzeum Egyesület négy évtizedes működése emlékére, városunk művelt közönségének ajánlva." Sok mindent kihagy korábbi monográfiájából, a fontosnak tartott események történetén átfut, elidőz viszont a középkori élelmiszerpiac árukészletének felsorolásával, vagy pl. azzal, hogy 1771-ben Vácon mennyibe került a csizma, egy kés, hányféle minőségben készült a kés tucatja, hogyan adta két kalaposmester a kalapot. így gondolta megvalósítani a gazdaságtörténészek kívánságát. Nem vizsgálta az életmódon belüli társadalmi és gazdasági helyzet összefüggéseit, csak adatokat közölt. Érdekes adatokat örökít meg viszont adatgyűjtései nyomán idősebb váciaktól az önkényuralom, kiegyezés koráról. Népszokások és hagyományok néprajzi vonatkozású leírását adja Vácról és környékéről.

33 Mályusz Elemér egész életében hivatásos történész, levéltáros, saját munkájának elkötelezett, hivatott művelője volt. Majdnem matuzsálemi kort érve, még 90 éves korában is az Országos Levéltár kutatótermében félreülve okleveleket tanulmányozott az öreg, madárcsontú professzor. Egész más életvitele volt Tragor Ignácnak. Takarékpénztári állásánál fogva elvégezte ottani napi teendőit, napja másik felében a múzeumnak és az irodalomnak élt. Természetesen a közéleti pályán is lehettek bokros teendői. Volt, amikor országgyűlési képviselőségre pályázott, a 48-as pártnak tevékeny tagja volt. Számtalan sok mellékteendője is akadt. Mályusz azonban nem mentette fel Tragort az alól, hogy nem kísérli meg a váci monográfia írásához a könnyebben hozzáférhető, publikált anyagon túl az eredeti forrásanyaghoz is hozzájutni. A Pest Megyei Levéltárból megismerhette volna Vác lakóinak összeírásait 1690-től 1848-ig. A Váci Püspöki Gazdasági Levéltár sem zárkózott volna el előle, ha Duraynak lehetett ott a váci céhek anyagában kutatni. A városi jegyzőkönyveket használta, Karcsú azonban azokat jobban kiaknázta. A püspöki urbáriumok is adatokat tudtak volna nyújtani 1572-től a monográfia anyagához a város lakosságának társadalmi, gazdasági helyzetéről. Sorolhatnánk még olyan forrásokat, melyeket más kutatók használtak azóta. Tragor történetírói hiányosságaként azt lehetne felróni, hogy pontatlan volt a forrásokra való hivatkozásban. Volt olyan állítása, melynek biztonságáról egész életében nem győződött meg, mások hiedelmét készpénznek vette. Ilyen a tőle 1906-ban minden munkájában leírt török csatorna, melyről először Nagy Imre 1818-ban tudósított. Tragor tőle vette át, hogy a 7 km hosszú vízvezeték a dukai hegyekből ered. Később Takáts Sándor történésztől származhatott azon adata, hogy 1560-ban (helyesen 1559) a defter szerint Vác határában a törököknek zsilipekkel szabályozott tava a püspök vízszükségletét biztosította. Tragor fantáziája azonban ezt a kapott adatot kiszínezi: „lóvontatású kerekekkel hajtották a vizet a víztartó medencébe. Ezt a vízművet csakhamar téglából épített hatalmas csatorna váltotta fel." Belső méretét többféleképpen írja le az idők folyamán. Ha nem személyesen, de csak megbízottja leszáll a csatornába, többet megtudhatott volna róla. Tragor csak a Kodak területén megtalált romos aknanyílásról és a Máriaudvar területén a bolgárkertészek által megbontott csatornáról tud.

34 Levéltári kutatással és személyes feltárással sikerült 1982-ben megállapítanunk, hogy a „török csatorna" mindössze másfél km hosszú, forrása a Török-kút, mely a múlt században beboltozva a feledés homályába merült. A Puxbaum hadimérnök által készített térkép 1776-tól bizonyítja, hogy a forráskút azonos a Türkische Brunnennel, közelében a Türkische Shanz. Véleményem szerint mindkettőt a törökök létesítették a csatornával együtt, mely eredeti rendeltetésénél fogva ivóvíz számára készült.

35 Csak a 18. században szolgált a püspöki, a Zöldfa malom tavának pótlására, ezt a Gombás patak táplálta. Tragor szerint: „Hatalmas vízműve bámulatba ejti az utókor fiát." Tragornak 1936-ban megjelent monográfiájával helytörténeti munkássága lezárult. Felolvasott még a Váci Múzeum Egyesület ünnepi közgyűlésén egy emlékbeszédet, mely a Váci bölcsők, váci koporsók című kiadványban jelent meg 1938-ban. Közölt váci tárgyú irodalmi szemelvényeket 1939-ben a 19-20. század fordulóján élt hat szerzőtől Vác az újabb irodalomban című művében.

36 Hatvan évvel Tragor váci monográfiájának megjelenése után feltehetjük a kérdést: vajon megvalósultak-e azóta Mályusz Elemér kívánságai a helytörténetírás terén? Mennyiben helytállóak azok, s mik a hiányosságai? Azóta a Vác történetéről közölt újabb kétkötetes monográfiában már érvényesültek Mályusz elvei. Eseménytörténet alig bukkan fel benne. „Vác történetének 1688-1847 közötti periódusának egész eseménytörténetét teljes részletezésében nem tudjuk bemutatni. Ez olyan terjedelmet jelentene, amely megakadályozná a korabeli mezőgazdaság, ipar, kereskedelem, demográfia, művelődés és közigazgatás rendszerbe foglalását" - írja a szerkesztő. Karcsú Antal munkájára

37 hivatkozik, mely úgyszólván eseménytörténettel foglalkozik. Ez is indokolja, hogy csak vázlatosan foglalkoznak eseménytörténettel. (így