Zomborka Márta - Forró Katalin szerk.: Tanulmányok a váci múzeum múltjából (A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Váci Könyvek 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Vác, 2007)

Jakus Lajos: A helytörténész Tragor Ignác

ban. Komolyabb irodalmi érdeklődésűek számára jelent meg a Váci dekameron három kötete 1927-1930 között, elbeszélések 54 élő és holt, neves és névtelen szerzőtől. A Váci könyv borítója (1907) Mályusz a tervezett Vác története monográfia megírásához elsősorban gazdasági és társadalomtörténeti problémák feldolgozását tartotta a legfontosabbnak. Tragor az eseménytörténetre fektette a hangsúlyt, ebben ismét az olvasóközönség igénye befolyásolta. (Csak utolsó monográfiájában kísérli meg a gazdaságtörténeti adatok közlését.) Vácnak másik helytörténésze, Szarka Gyula az Országos Levéltárban kutatva a Királyi Kamara anyagában fontos váci forrásmunkákat talált. A Vácon írt 16-17. századi levelekből 50-60-at, mint írja a Múzeum Egyesület titkáraként 1928-ban az évi beszámolójában. A következő évben a város kereskedelméről 11 levél birtokába jutott.

28 1927-ben végre megjelenik a Vác története című Tragor-monográfia. A történeti irodalomban eddig nem sikerült róla bírálatot találnunk. Mályusz, ha reagált rá, csalódottan megállapíthatta, hogy kevés javaslata valósult meg benne. A váci közönségnek viszont tetszett, mert második kiadására kétféle külsővel - két év múlva sor került.

29 Tragor 1930-ban újabb munkával jelentkezik, megjelenik tőle a Vác műemlékei és művészei, melyről recenziót Genthon Istvántól olvashatunk a Századok 1932. évfolyamában: „Aki évtizedeken keresztül elszánt következetességgel egy szemszögből képes átrostálni az elébe kerülő empirikus adatok végtelen halmazát, gazdag anyagot gyűjthet. Tragor munkássága szinte sarokpéldául szolgálhat erre. Munkás élete során mindenkor egyetlen város lebegett a szeme előtt. Érezni, hogy olvasmányai akkor kezdtek érdekessé válni, ha bennük Vác neve megjelent. Több könyvben foglalkozott idevágó kisebb-nagyobb történeti és főként művészeti kérdéssel. Itt volt az ideje, hogy összefoglalja mindazt, amit kutatásai során Vác és a művészet kapcsolatairól megtudott. [Itt Genthon ismerteti a mű tartalmát s befejezésül ezt írja:] A lokálpatriotizmus megbocsátható hevülete az utolsó fejezetben elragadtatja a szerzőt. Felsorolja azokat a művészeket, akik megfordultak a városban. Megemlíti, hogy Munkácsy majdnem ellátogatott Vácra s mikor ebben akadályozva volt, mily levélben mondott le. Mindez azonban nem változtat az elismerésen, mellyel a könyvnek adózunk. Bár akadnának valamennyi nagyobb vidéki városnak Tragor Ignácai, kik hozzá hasonlóan szerető gonddal gyűjtik össze a helyi múlt emlékeit, azokat a becses kultúrtörténeti és művészetileg jelentékeny alkotásokat, melyek ily férfiak nélkül pusztulásra vannak ítélve."

30 Szép méltatást olvashatunk egy élet gazdag terméséről az 1935-ben megjelent Vác és határának hely- és ingatlannevei című tanulmányról Váczy Elemér tollából: „Kevés városunk dicsekedhetik történetének oly fáradhatatlan és odaadó munkásával, mint Vác városa Tragorral. A város történetét tárgyaló munkáinak jelentős száma a Váci Múzeum gazdag és értékes anyaga, a Váci Múzeum Egyesület tekintélyes munkássága, a város közönségének a múlt iránti komoly érdeklődése csaknem kizárólag ennek a városnak múltjával teljesen egybeforrt, nagy munkásságú helytörténetírónak az érdeme. A szerző mostani legújabb munkájában Vác város helyes ingatlanneveit gyűjti össze, főképp a XVI. századtól a legutóbbi időkig, a városi jegyzőkönyvek, térképek és szájhagyományok alapján (...) A fent említett források, melyekből a szerző anyagát merítette, bár nem adják az összes topográfiai megjelöléseket, mégis meglehetősen részletesen és nagy számban tárgyalják a városnak és határának helyneveit. Kár, hogy a város középkori helynevei - egy-két esettől eltekintve - kimaradtak a munkából; ezekben a városi élet kialakulására, kultúrtörténeti és néprajzi fejlődésére rendszerint igen jelentős és gazdag anyag található. A munkának ez a hiányossága azonban főként annak tudható be, hogy a sok hányattatáson keresztül ment városnak, ill. leghosszabb ideig volt földesurának, a váci püspökségnek középkori levéltári anyaga teljesen megsemmisült. Tragor tehát legfeljebb az Országos Levéltár és az egyházi levéltárak okleveles anyagának átnézésével nyert volna néhány adatot a város középkori helyneveihez. A meglevő összegyűjtött anyagból a város török idők utáni területi alakulásának a képe tárul elénk. (...) nagyon jó szolgálatot tett volna, ha a szerző az összegyűjtött hatalmas anyag alapján rövid, tömör, áttekinthető képet nyújt a városról, akár csak egy vázlat kere-